Bounty

Az úgy volt, hogy januárban megcsináltam a kandírozott narancshéjat, de megfogadtam, hogy februárban valami olyan befőzés kell (csoportvállalás), ami nem annyira tetszik majd, mert így soha nem fog fejlődni a jellemünk, még akkor sem, ha a fejlődés jele éppen a (z ön)megtagadásban rejlik, nem az eleve nekünk alakított körülmények közötti hősködésben.

Ennek némiképp ellentmond a kókusz, mert azt bírjuk igen jól, de előrelátóan egyetlenegyet vettem, igaz, méreteset. Ebből látszik, hogy a jellemem abban sem fejlődött nagyot, hoyg az azonos darabáron kínált cuccok közül ne a legnagyobbat vegyem ki (ha az egyébként gyönyörű példány).

Kókuszt én még nem törtem fel, a mai nap fényében állíthatom, hoyg ezután sem fogok, egyet sikerült, legyen elég ez mindenkinek. Kilyukasztottam a három lyuk közül az egyiket egy fém horgolótűvel, de nem indult el a csepegés, ezért bedugtam egyhosszú csavarhúzót, jött is a lötty. Ami nem a kókusztej, ugye.

Ezek után jött a kézitusa, mondta Eszter, hogy ütögetni kell körbe és egyszercsak beroppan, kár, hoyg ezt az én kókuszdióm nem tudta. Én érzékeltem a kifinomult hallásommal, hogy melyik részen kellene beroppannia, de ennyi, csapkodtam kőhöz (hosszan), ütögettem húsklopfolóval (sokszor), végül a brutális felé hajolva elővettem a kalapácsot. Ekkor égettem meg kicsit az almás crumle-t.

Az viszont igaz, hogy ha megvan a feltörés és ha már kiszedtük a kókuszt a két félgömbből és ha már lefarigcsáltuk a fehér belsőt körbevevő vékonyabb barna héjat, és ha noch dazu le is reszeltük, akkor más nagyon tuti a dolog, ezekre azonban szánjunk némi időt. A reszelésnél nagyon meguntam a dolgot, főképpen, hogy nem teljesen autentikus módon jutottam a lényegi részhez, így nekem 2 x 2-es darabkák is jutottak, de ezt megoldottam azzal, hogy bedobtam az ufóba az egészet, szépen megreszelte nekem.

Mindezek után a kókuszt, a levét, némi cukrot, egy felhasított vaníliarudat főztem egy darabig, majd beledobtam fehércsokoládét és kész. Bounty a javából, szerencsére kevésbé édes. Ment a dunsztba és a szánkba.

ja és a képen nem tejberizs van, ez fontos