Én sokszor álltam neki az Ötödik gyereknek, de 15-20 oldal után feladtam. Először mondjuk tini voltam, mikor a kezembe vettem, de "most" olyan 2 éve újra megpróbálkoztam vele, ám 27 évesen se jutottam tovább. A Legyünk barátok-a is megvan, azt még csak egyszer adtam fel, szintén pár éve. Eddig azt hittem, h ehhez még érni kell. De lehet, h mégsem?!
Sajnos... A Málnafolyóval kezdtem. A családban mindenki szenvedélyes olvasó, Plutarkhosztól a poszt-posztmodernig mindent. Általában befejezem a megkezdett művet, nem adom fel könnyen. (Bár egy ideje nagyon megnézem, mit kezdek el. :)) Beleolvastam még itt-ott, bizakodtam. Továbbadtam, hátha csak épp ott, épp akkor nem jött be. De a többieknek se. Sajnos. Luca
Ellenségekről nem tudok nyilatkozni, nem olvastam még. De a Legyünk barátok és a Két tojás nekem nagy kincs, többször is olvastam mindkettőt.( Tőlem azért nem olyan nagy dolog ez, rendre túlzásba viszem az újraolvasást. Volt olyan is, hogy egy regényből két ragasztott példányt olvastam szét). Esze Dórával úgy vagyok,hogy nagyon szeretem, ahogy írni tud,jó sok hibát és zavaró dolgot is elnéznék neki. Akár idegesíthet is, untatni úgyse nagyon tud. Ezért lehet, hogy az Ellenségekben is találnék szeretnivalót.
Drága vagy, előbb szétnézek itt, hátha megvette már valaki. A könyvtárba is sok új könyv érkezett most, például az összes Ulickaja :). Szerencsére már nem nagyon ragaszkodom a saját példányhoz. Csak most, a Médea és gyermekeinél bántam, hogy nem az enyém a könyv. Jó lett volna itt-ott belefirkálni. Könyvtárival sose tennék ilyent, sajáttal is csak ha muszáj. Most olvasom Dosztojevkijtől A kamaszt, telis-tele van aláhúzásokkal és bekarikázott oldalszámokkal. Úgy utálom! Engedtessék meg nekem, hogy én döntsem el, mit találok fontosnak egy könyvben!
Nekem is nagyon :). De az az érzésem, a fordítás néhol, hát, hogy is mondjam, kétes. Persze, nem tudnám leellenőrizni, lassan már csak olvasni tudok oroszul, anélkül, hogy valamit is megértenék. Na de az a rész, ahol Médea ledől tengerifű mintás matracára ( nem szó szerinti, de a mintás matrac tuti!), hát, ott zsebóraszemeim lettek, mint Róbert Gidának!
Én sokszor álltam neki az Ötödik gyereknek, de 15-20 oldal után feladtam. Először mondjuk tini voltam, mikor a kezembe vettem, de "most" olyan 2 éve újra megpróbálkoztam vele, ám 27 évesen se jutottam tovább.
VálaszTörlésA Legyünk barátok-a is megvan, azt még csak egyszer adtam fel, szintén pár éve.
Eddig azt hittem, h ehhez még érni kell. De lehet, h mégsem?!
nem ismerem igazából,állítólag a Málnafolyó valóban jó. meg vagyok szomorodva.((
VálaszTörlésSajnos...
VálaszTörlésA Málnafolyóval kezdtem. A családban mindenki szenvedélyes olvasó, Plutarkhosztól a poszt-posztmodernig mindent. Általában befejezem a megkezdett művet, nem adom fel könnyen. (Bár egy ideje nagyon megnézem, mit kezdek el. :)) Beleolvastam még itt-ott, bizakodtam. Továbbadtam, hátha csak épp ott, épp akkor nem jött be. De a többieknek se. Sajnos.
Luca
akkor én ezt hagyom, Málnafolyót sem, ez azért szomorú nagyon :(
VálaszTörlésEllenségekről nem tudok nyilatkozni, nem olvastam még. De a Legyünk barátok és a Két tojás nekem nagy kincs, többször is olvastam mindkettőt.( Tőlem azért nem olyan nagy dolog ez, rendre túlzásba viszem az újraolvasást. Volt olyan is, hogy egy regényből két ragasztott példányt olvastam szét). Esze Dórával úgy vagyok,hogy nagyon szeretem, ahogy írni tud,jó sok hibát és zavaró dolgot is elnéznék neki. Akár idegesíthet is, untatni úgyse nagyon tud. Ezért lehet, hogy az Ellenségekben is találnék szeretnivalót.
VálaszTörlésKatám,minden élc nélkül kérdezem, h elküldjem-e neked, de komoylan.
VálaszTörlésmert szívesen.
Drága vagy, előbb szétnézek itt, hátha megvette már valaki. A könyvtárba is sok új könyv érkezett most, például az összes Ulickaja :).
VálaszTörlésSzerencsére már nem nagyon ragaszkodom a saját példányhoz. Csak most, a Médea és gyermekeinél bántam, hogy nem az enyém a könyv. Jó lett volna itt-ott belefirkálni. Könyvtárival sose tennék ilyent, sajáttal is csak ha muszáj. Most olvasom Dosztojevkijtől A kamaszt, telis-tele van aláhúzásokkal és bekarikázott oldalszámokkal. Úgy utálom! Engedtessék meg nekem, hogy én döntsem el, mit találok fontosnak egy könyvben!
azért csak szóljál,mert szívesen!A Médea és gyermekei.... az nekem nagyon! :)
VálaszTörlésmáséba sosem, enyémbe azért igen, de azt kell mondjam,kevesebbet, mint régebben
Nekem is nagyon :). De az az érzésem, a fordítás néhol, hát, hogy is mondjam, kétes. Persze, nem tudnám leellenőrizni, lassan már csak olvasni tudok oroszul, anélkül, hogy valamit is megértenék. Na de az a rész, ahol Médea ledől tengerifű mintás matracára ( nem szó szerinti, de a mintás matrac tuti!), hát, ott zsebóraszemeim lettek, mint Róbert Gidának!
VálaszTörlésjaj,ne röhögtess!:)
VálaszTörlés