Lucababa és Anne Shirley, no meg a mézeskalács / Lucy and Anne Shirley and the gingerbread

Stílusosabb lett volna, ha éppen december 13-án írom ezt a bejegyzést, elvégre mikor, ha nem Luca névnapján, csak éppen a ház fáziskésésben van, s most dobta ki magából a babát.

A babát, amelyet legalább 12-13 évvel ezelőtt varrtam egy karácsonyra Lucának (Középső), korosztályilag nagyon passzolt hozzá, s ekkoriban Lucy Montgomery volt a nagy kedvenc, faltuk a könyveit, így többes számban. Lucának nagy vágya volt egy igazi rongybaba, én pedig megvarrtam, meg én. Kb. 40 cm magas lett, kapott szép vörös hajat, ettől aztán lehetett Anne Shirley-nek nevezni, Luca felkiáltott, amikor meglátta... csak egy kicsit szorul össze a szívem ettől az emléktől.
Lucababa (Halász Judit után szabadon) időközben megnőtt (lásd alant), a baba elkerült egy sarokba, de volt nagy öröm, amikor egyszer csak előbukkant piszkosan, kócosan, tépetten...

Some years ago our middle child (Lucy) wanted to have an own doll, a real ragdoll, she was about 6 years old. In this time we liked reading the books written by Lucy Montgomery so I tried to prepare a doll in her style. Lucy shouted out when she realized under the Christams-tree ... My heart sank a bit... Lucybaby (after a Hungarian nursery rhyme) has already growned (you can see below), the doll was sitting in a dark corner for a long time but some days ago she turned up... with shock hair, dirty, seceding cloth. It was a big surprise...

Ettől kezdve van karácsonyi hangulat. Meg a mézeskalácssütéstől.
And we have found the Christmas-feeling. Through our memories. And through the gingerbread.

Vagyis akkor az emlékektől, az illattól jön a hangulat? Vagy mitől?
Felette nagy titok ez.

Or what else through? It's a big secret I think. :o)