Például amikor Kicsoda Kriszta kijött hozzám a wampra délelőtt (Timivel) és délután is, és hozott nekem málnalekvárt ugyanúgy, mint előző évben a Goubára, s én azt ugyanúgy otthon, a lépcsőn ülve ettem meg, üvegből.
"Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül megvan a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani." Márai Sándor
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlék/memory. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emlék/memory. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 16., péntek
2010. augusztus 10., kedd
2010. június 16., szerda
Emlék / Memory
Az asszociáció furcsa képződmény, nekem a Starbucks-ról most már mindig és örökké a versailles-i pályaudvarral szembeni kávézó jut eszembe, reggel ott kezdtünk minden alkalommal, a vonaton elkortyolgattuk az adagunkat, miközben én jól bebámultam a házak ablakain, meg a Louvre is, mert a kávézóban végeztünk minden alkalommal, eltelve élményekkel, a fáradt lábam felrakhattam a székre, nem szóltak rám, csak mosolyogtak, de a brüsszeli reptér is, mert a meetingek után ez kijárt nekem, csupa-csupa jó emlék, hát szeretem is, ahogy azt kell, meg akarom tartani emlékeimben.
Most majd gyűjtögetek emléket itthon is, mert lehet, mert kell, mert akarom és szeretném.About Starbucks? It occurs to me... when we were in Versailles we always begin our day in the Starbucks, opposite to the railway-station there is a Starbucks, during our way to Paris we had time to drink our coffee as I was looking in the houses. And the Louvre, we always finished our day in this coffee-shop, dead tired but full of experiences, nobody prohibitid me to put my legs on the chair. And the airport in Bruxelles after the meetings ... I always turned into it as I thought I had richly deserved it - lots of fine memories.
I would like to bear in my mind.
Now I can collect such experiences in the capital too, hurrah! :o)
I would like to bear in my mind.
Now I can collect such experiences in the capital too, hurrah! :o)
Címkék:
csakúgy,
emlék/memory,
semmiség/nothing
2010. május 11., kedd
Fagyizás
Nem emlékszem, hogyan is történt, ki javasolta először, egy valaki és rávette a többieket, vagy nem is kellett rávenni senkit, egyszerre jött a vágy, az pedig gyerekkorban azonnali orvoslást igényel, azt azonban tudom, hogy elindultunk pénzt kérni. Nem mentünk fel az emeletekre, egyszerűen csak felkiabáltunk, a szülők megismerték gyerekük hangját, itt volt egy kis kakofónia, ahogy az a 4-5 gyerek egyszerre ordított, kinézett ott más is, de ez akkor még nem zavart minket, a szükséglet, a fagyiszükséglet mindennél erősebb volt.
És akkor ahogy mi nem mentünk fel, úgy a szülők sem le, ledobálták a fémpénzt, de itt nagyon kellett figyelni és ez megint csak jó játék volt, figyelni kellett, mert a ház melletti járda után rögtön a fű következett, ha oda esett, bogarászhattunk, keresgélhettünk, mérgelődhettünk, főleg azért, mert ha nem találtuk, megosztottuk ugyan a saját, jó helyre esett pénzünket, de azért ezt nem nagyon akartuk.
De a járdára sem lehetett csak úgy ledobni, jól megtervezett koreográfiája volt, először Ildi néni dobta le a két lányának, könnyű eset, az első emeleten laktak, nem nagy kihívás, soha nem is veszett el a pénz, mindig garantált volt a fagyi. A szülők közben vártak a saját szereplésükre, szinkronban dolgoztak, jól megfontolt kézmozdulattal dobtak, egyenesen le, zuhant a forint, hogy annál nagyobbat pattanjon, de merre, azt kiszámolni nem lehetett. Más kicsit oldalazva dobott, ívesen, hogy aztán mégiscsak a fűben végezze a fagyipénz, a megfontoltak zacskóba rakták, mert az bárhová is esett, mindig látható volt, a többi szülő nézte, tanult az esetből, hogyan is kell... Egyszerűbb lett volna felmenni érte, kevesebb időbe telt volna, de ennek akkor nem volt jelentősége, az időnek semmiképpen sem, gazdagok voltunk.
Most olyan ízű fagylaltot eszem, amilyent akarok, a gyermekkori vanília-puncs-csokoládé triumvirátusa már régen elbukott, parmezános feketeribizli, álmomban sem gondoltam volna erre. Vehetek cukrászdában (jaj, elfogyott a kedvencem), üzletben, (akció van, muszáj venni) tölcsérben, dobozban, nagy tételben, készíthetem itthon, felhasználhatom jegeskávéhoz, bármihez. Csak úgy.
Csak a fémpénzek koppanása, az nincs már.
És akkor ahogy mi nem mentünk fel, úgy a szülők sem le, ledobálták a fémpénzt, de itt nagyon kellett figyelni és ez megint csak jó játék volt, figyelni kellett, mert a ház melletti járda után rögtön a fű következett, ha oda esett, bogarászhattunk, keresgélhettünk, mérgelődhettünk, főleg azért, mert ha nem találtuk, megosztottuk ugyan a saját, jó helyre esett pénzünket, de azért ezt nem nagyon akartuk.
De a járdára sem lehetett csak úgy ledobni, jól megtervezett koreográfiája volt, először Ildi néni dobta le a két lányának, könnyű eset, az első emeleten laktak, nem nagy kihívás, soha nem is veszett el a pénz, mindig garantált volt a fagyi. A szülők közben vártak a saját szereplésükre, szinkronban dolgoztak, jól megfontolt kézmozdulattal dobtak, egyenesen le, zuhant a forint, hogy annál nagyobbat pattanjon, de merre, azt kiszámolni nem lehetett. Más kicsit oldalazva dobott, ívesen, hogy aztán mégiscsak a fűben végezze a fagyipénz, a megfontoltak zacskóba rakták, mert az bárhová is esett, mindig látható volt, a többi szülő nézte, tanult az esetből, hogyan is kell... Egyszerűbb lett volna felmenni érte, kevesebb időbe telt volna, de ennek akkor nem volt jelentősége, az időnek semmiképpen sem, gazdagok voltunk.
Most olyan ízű fagylaltot eszem, amilyent akarok, a gyermekkori vanília-puncs-csokoládé triumvirátusa már régen elbukott, parmezános feketeribizli, álmomban sem gondoltam volna erre. Vehetek cukrászdában (jaj, elfogyott a kedvencem), üzletben, (akció van, muszáj venni) tölcsérben, dobozban, nagy tételben, készíthetem itthon, felhasználhatom jegeskávéhoz, bármihez. Csak úgy.
Csak a fémpénzek koppanása, az nincs már.
Címkék:
emlék/memory
2010. április 16., péntek
Szavak / About words
Felsejlett bennem egy gyerekkori élmény, szavakat soroltunk, amelyek nem tartalmuk miatt kerültek előtérbe, hanem a hangzásuk miatt, a győztes a valaki által javasolt fülolaj volt, nekem nem tetszett, el is határoztam, én majd saját gyűjtésbe kezdek. Sokáig nem gyűjtöttem, el is feledtem, de nem vesznek el ezek a gyermeki érzések, tegnap egyszercsak bevillant, de nem is az emlék, hanem a szó, aurora borealis, hogy ezt majd a gyűjteményembe rakom, balról indult az aurora borealis, jobbról pedig, hogy nincs is gyűjteményed, ami már nem is igaz, hiszen egy szóval kezdődik minden, a beszéd-tett elmélet újabb bizonyítéka ez a folyamat.
Nem is egy szó már, hanem kettő, még inkább három, mert a zefír-zafír pár méltó a bekerülésre, én úgy hiszem.
Today early morning an images occured to me from my childhhod. I was about 10 years old and we collected words but not after their meaning but their sounds. As I didn't like the collected words I decided to make an own collection - this decision has been forgotten for a long time but today there was a flash in my memory and a word (Aurora Bolearis) came from left in. The other movement came from right - you don't have any collection!- but it's not true, with this word I can establish my glossary, I guess.
Nem is egy szó már, hanem kettő, még inkább három, mert a zefír-zafír pár méltó a bekerülésre, én úgy hiszem.
Today early morning an images occured to me from my childhhod. I was about 10 years old and we collected words but not after their meaning but their sounds. As I didn't like the collected words I decided to make an own collection - this decision has been forgotten for a long time but today there was a flash in my memory and a word (Aurora Bolearis) came from left in. The other movement came from right - you don't have any collection!- but it's not true, with this word I can establish my glossary, I guess.
Címkék:
emlék/memory,
gondolat/idea
2010. február 24., szerda
Doni áttörés / Commemoration
A doni áttörésre emlékezett Bajna olasz, német, magyar hagyományőrzőkkel, díszvendégekkel (én a háborúból visszatérteket értem ezalatt), a falu lakosaival.In January there was a commemoration for the Hungarian soldiers were killed in the World War II.
Ők a díszvendégek... / They were our special guests...

Más a felszerelés... / The accoutrement is different...

Más a lábbeli... / The foot-wear is diverse also...
De a megbékélés közös / But the reconciliation is common 
I can't omit this photo from the list (despite of my deep emotion), the man standing in the middle of the picture isn't the representative of Don Corleone... but the priest of the village.

Címkék:
emlék/memory
2009. december 20., vasárnap
Lucababa és Anne Shirley, no meg a mézeskalács / Lucy and Anne Shirley and the gingerbread

Stílusosabb lett volna, ha éppen december 13-án írom ezt a bejegyzést, elvégre mikor, ha nem Luca névnapján, csak éppen a ház fáziskésésben van, s most dobta ki magából a babát.
A babát, amelyet legalább 12-13 évvel ezelőtt varrtam egy karácsonyra Lucának (Középső), korosztályilag nagyon passzolt hozzá, s ekkoriban Lucy Montgomery volt a nagy kedvenc, faltuk a könyveit, így többes számban. Lucának nagy vágya volt egy igazi rongybaba, én pedig megvarrtam, meg én. Kb. 40 cm magas lett, kapott szép vörös hajat, ettől aztán lehetett Anne Shirley-nek nevezni, Luca felkiáltott, amikor meglátta... csak egy kicsit szorul össze a szívem ettől az emléktől.
Lucababa (Halász Judit után szabadon) időközben megnőtt (lásd alant), a baba elkerült egy sarokba, de volt nagy öröm, amikor egyszer csak előbukkant piszkosan, kócosan, tépetten...
Some years ago our middle child (Lucy) wanted to have an own doll, a real ragdoll, she was about 6 years old. In this time we liked reading the books written by Lucy Montgomery so I tried to prepare a doll in her style. Lucy shouted out when she realized under the Christams-tree ... My heart sank a bit... Lucybaby (after a Hungarian nursery rhyme) has already growned (you can see below), the doll was sitting in a dark corner for a long time but some days ago she turned up... with shock hair, dirty, seceding cloth. It was a big surprise...
Lucababa (Halász Judit után szabadon) időközben megnőtt (lásd alant), a baba elkerült egy sarokba, de volt nagy öröm, amikor egyszer csak előbukkant piszkosan, kócosan, tépetten...
Some years ago our middle child (Lucy) wanted to have an own doll, a real ragdoll, she was about 6 years old. In this time we liked reading the books written by Lucy Montgomery so I tried to prepare a doll in her style. Lucy shouted out when she realized under the Christams-tree ... My heart sank a bit... Lucybaby (after a Hungarian nursery rhyme) has already growned (you can see below), the doll was sitting in a dark corner for a long time but some days ago she turned up... with shock hair, dirty, seceding cloth. It was a big surprise...

Ettől kezdve van karácsonyi hangulat. Meg a mézeskalácssütéstől.
And we have found the Christmas-feeling. Through our memories. And through the gingerbread.
And we have found the Christmas-feeling. Through our memories. And through the gingerbread.


Vagyis akkor az emlékektől, az illattól jön a hangulat? Vagy mitől?
Felette nagy titok ez.
Felette nagy titok ez.
Or what else through? It's a big secret I think. :o)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)