Az aszalt paradicsom és a szilvalekvár közötti párhuzam (nem számítva azt a triviális, bár igaz megállapítást, hogy mily finom mindkettő) elgondolkodtató.
Egyik előkészítése sem igényel különösebb konyhai tevékenységben való jártasságot.
Nem kevés idő, sok hő, ellenben minimális emberi erőfeszítés szükségeltetik.
A több kiló nyers termék látványából levont következtetés alapján végzett fél délutánt igénybe vevő üvegmosás feleslegesnek bizonyul minden alkalommal, mert a végeredmény a kezdeti mennyiség felére töttyed/szottyad. És ez így a jó.
Télen képesek a nyári nap zamatát felidézni.
Bennük van a folytonosság tudata, meg az átörökítésé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése