Befőzve III.

Szeretném leszögezni, hogy írhatnék másról is, de nincs kedvem. Meg azt is szeretném leszögezni, hogy ez még nem a nagy tételes befőzés, a 25 kiló epres, ebből az eper-rebarbara dzsemből csak pár (kis) üveggel főztem be*, egyrészt, mert az eper még nem olcsó, másrészt, mert a rebarbarára úgy kell vadászni, mintha nemzeti kincs lenne. Pénteken a Lucagyerekkel körbejártuk a Fény utcai piacot, hátha valahol találunk, végül két (2) termelőnél sikerült is, aranyáron. Értem én a kereslet-kínálat törvényét, de az a helyzet, hoyg egyik sem volt, se kereslet, se kínálat, de akkor mégis mi alapján lőtték be az árakat, ugyebár.

Mindegy, kaptunk és kész.

Az eperből két dzsemet főztem, mindkettő készen van, de még csak ezek jöttek ki a dunsztból, ill. a citromfűszörp is, de az egy másik bejegyzés lesz. Ez tehát a rebarabara-eper dzsem, finom, finom, finom.

A másik egy kicsit különlegesebb.

 

  

*tehát a (nagy)kanállal az üvegből itt nem játszik, ezt is szeretném leszögezni

Befőzve II.

Az első adag fenyőrügyből isteni citromos almazselét főztem, nyomokban sem fedezhető el benne a gyönyörű ezüstfenyőnk rügyeinek íze, finom citromos, pont az a savanykás íz, amit szeretek, csak mondjuk nem ennek indult, ugye. Ez a recept innen való volt, fenyőcsúcszseléként olvasható, hagyjuk. Pedig nem is 12 órát, hanem többet ázott a fenyőrügy, szerintem ez így kevés, ennél nagyobb ráhatás kell, hogy az íz átvándoroljon, kiázzon vagy hogy kell ezt mondani.

Viszont köhögni biztosan nem fogok a nyáron, mert egy üveggel már elnyaltam, mondom, hogy tök finom.

Viszont nem hagyott nyugodni a dolog, az ezüstfenyő is elég szép nagy, rengeteg rügyet/csúcsot növesztett magán, dolgom wamp előtt három nappal semmi, ugye, ezért megint nekirugaszkodtam. Másodjára már a szedési technikám is jelentősen javult, már nem ollóval vagdostam, hanem kézzel téptem, egyszerűen kipattintottam a zsenge hajtásokat, fél kilót szedtem 10 perc alatt sem.

Ezúttal Eszter receptjét követtem (egyszerre csináltuk, egymástól függetlenül, csak az övé elsőre is!), ha várok pár napot, másképp alakult volna ez a történet, viszont akkor nem lett volna citromos almalekvárom.

Ez a menet jobban sikerült, bár szerintem az ezüstfenyő nem annyira karakteres, és nem tudom, nincs-e ebben valami sznobság, hogy melyik fenyő mennyire karakteres, mindenesetre a lucfenyő talán jobban, illetve az erdei fenyő tetszik nekem, de annak rügyeit nem érem el. Legjobb lenne talán a feketefenyő, de ahhoz már tényleg sokat kell(ene) mennem, van az már vagy 80 méter is.

Az íze gyantás, még inkább mézes, gyönyörű színe van, az állaga pedig ezúttal nem zselé, hanem szirup, ezért a felhasználása is másképpen történik, orvosságként kell majd enni, esetleg szörpként. Nem befalni egy nap alatt, khm.

Azért a két kísérlet között felfedezhető némi különbség,mind ízében, mind színében, mind állagában.:)

Befőzve I.

A múltkor említettem, hogy van a FB-on befőzünk csoport is, sőt, Befőzünk!, így,  és az a különlegessége, hogy az év minden hónapjában befőzünk valamit, tehát a számomra megszokott és jól bevált befőzős hónapok most szépen kisimulnak az egész évre. Május az első hónap, de van nekünk nulladik hónapunk is, azt hiszem, nem bírtunk magunkkal. Néhányan pitypangból csináltak lekvárt vagy mézet vagy mézízű lekvárt, nem is tudom, különlegeset, az a lényeg, én a pitypangot legfeljebb lefényképeztem, de ezzel még máshol sem villoghatok, nemhogy ott. Nincs türelmem hozzá. Mert pitypang az lenne.

Ginger Ale-t viszont már ezer éve akartam, mert izgatta a fantáziám (azt hiszem, én ezen az izgalmas szinten maradok végig, nem lépek tovább), tessék, ennek is eljött az ideje. Miután beszereztem a muscovado cukrot (vagyis bementem ide, de gyakorlatilag mindenhol van, szóval, nem nagy kihívás, csak itthonról nézve), már csak gyömbér kellett, de az mindig van itthon. És egy kis fűszer. Egyelőre egy kis üveggel készítettem, mégpedig azért, mert volt már cukrom is, gyömbér is, kardamom is, csak éppen feketebors és szegfűbors volt egy adagra való, a boltba pedig lusta voltam elmenni, pedig ezek még nálunk is vannak.

készen van!

kardamom

gyömbér

muscovado cukor

szegfűbors

  feketebors

A recept Esztertől van, már a chilis narancslekváromat is az ő útmutatása alapján csináltam, bevált az is, ez is. A szörp, mármint a Ginger Ale, nagyon fűszeres, nagyon intenzív, nagyon finom. Én még csípősebbre készítettem, kicsit több a gyömbér az enyémben, szeretem érezni a gyömbérre jellemző csípős utóízt, Zoltán szerint a csípős nekem alapíz.

Az áprilist ezzel abszolváltnak tekintem. :)

Felfedezés

Az aszalt paradicsom és a szilvalekvár közötti párhuzam (nem számítva azt a triviális, bár igaz megállapítást, hogy mily finom mindkettő) elgondolkodtató.

Egyik előkészítése sem igényel különösebb konyhai tevékenységben való jártasságot.
Nem kevés idő, sok hő, ellenben minimális emberi erőfeszítés szükségeltetik.
A több kiló nyers termék látványából levont következtetés alapján végzett fél délutánt igénybe vevő üvegmosás feleslegesnek bizonyul minden alkalommal, mert a végeredmény a kezdeti mennyiség felére töttyed/szottyad. És ez így a jó.
Télen képesek a nyári nap zamatát felidézni.
Bennük van a folytonosság tudata, meg az átörökítésé.