Olvastam én már mindent a Stahl-ról, kapott hideget és meleget. Sem védeni, sem bántani nem szándékom, vegyes a véleményem, bár az tény, hogy mikor végre a fél ország után én is megismertem Nigella-t, akkor csökkent a lelkesedésem a magyar változat iránt. És én sem szeretem, hogy belelóg a pulcsija az aktuális kajába, meg nagyon azt sem, amikor a maradékok felhasználása címén előveszi a fél kiló lazacot/kaviárt a hűtőből, de a legkevésbé talán az tetszik, hogy miközben az otthoni főzésre buzdít mindenkit, mondván, nem olyan nagy kunszt (így, magyarosan) összedobni egy tál ételt, szóval emellett az ételei egy ebédkiszállításal foglalkozó cégnél kaphatóak. Kissé ellentmondás, és ezt még csak nem is én, hanem a Középső jegyezte meg.
A legkevésbé talán a már sokak által megítélt legújabb magazinja tetszik, nem azért, mert sokallom a gasztro-piacon való felbukkanását, de még csak nem is a benne szereplő ételek miatt, hanem a "kedvenc városom" (vagy valami hasonló) címszó alatt futó ajánlat feküdte meg a gyomrom - hogy stílusos legyek. Mert az rendben van, hogy ajánl bisztrót, meg kávéházat is, és nyilván a Louvre se maradhat ki annak, aki Párizsban jár, de az, hogy ebben a hatalmas múzeumban kizárólag azt a szerencsétlen Mona Lisát ajánlja- nálam ez volt a határ. A fél világ műkincse itt összpontosul, erre pont azt emeli ki, amit igazából szinte csak a japán turisták látogatnak, ők azonban tömegével. Azt nem mondja el, hogy Mona Lisa egy elé helyezett üveg mögött van, arról sem szól, hogy Mona Lisa elé kötelet feszítettek ki jó 5 méteres távolságra - vagyis Mona Lisából gyakorlatilag alig lehet látni valamit. Ha mégis lehetne, annak megakadályozásáról a folyamatosan előtte tolongó, fényképezkedő japánok gondoskodnak. És nem szól arról sem, hogy mi minden van még ebben a múzeumban, ha esetleg nem férünk Mona Lisa elé, uram bocsá", nem érdekel minket.
És a Café Flor nemcsak Sartre-ról híres, nemcsak az ő kedvenc helye volt, hanem hazánk szülöttjéé is. Már elnézést.
Viszont a citromkrémje remek, sokadszorra is. :o)
És akkor mindennemű logikai átvezetés nélkül: Mikasz Pupkusz, a nagy vadász. :o)
A névadás nem a családunk erőssége, bár az talán helytállóbb megállapítás, hogy a megegyezés megy nehézkesen. Variációk ugyanazon kismacsekre: Félix (mesefigura), Boci (foltos a hasán, lábán, orrán, mindenhol), Mirr-Murr (miért is ne). Egyébként meg Cicus. Csak így, egyszerűen. De azért a felhajtás kell. :o)
A legkevésbé talán a már sokak által megítélt legújabb magazinja tetszik, nem azért, mert sokallom a gasztro-piacon való felbukkanását, de még csak nem is a benne szereplő ételek miatt, hanem a "kedvenc városom" (vagy valami hasonló) címszó alatt futó ajánlat feküdte meg a gyomrom - hogy stílusos legyek. Mert az rendben van, hogy ajánl bisztrót, meg kávéházat is, és nyilván a Louvre se maradhat ki annak, aki Párizsban jár, de az, hogy ebben a hatalmas múzeumban kizárólag azt a szerencsétlen Mona Lisát ajánlja- nálam ez volt a határ. A fél világ műkincse itt összpontosul, erre pont azt emeli ki, amit igazából szinte csak a japán turisták látogatnak, ők azonban tömegével. Azt nem mondja el, hogy Mona Lisa egy elé helyezett üveg mögött van, arról sem szól, hogy Mona Lisa elé kötelet feszítettek ki jó 5 méteres távolságra - vagyis Mona Lisából gyakorlatilag alig lehet látni valamit. Ha mégis lehetne, annak megakadályozásáról a folyamatosan előtte tolongó, fényképezkedő japánok gondoskodnak. És nem szól arról sem, hogy mi minden van még ebben a múzeumban, ha esetleg nem férünk Mona Lisa elé, uram bocsá", nem érdekel minket.
És a Café Flor nemcsak Sartre-ról híres, nemcsak az ő kedvenc helye volt, hanem hazánk szülöttjéé is. Már elnézést.
Viszont a citromkrémje remek, sokadszorra is. :o)
És akkor mindennemű logikai átvezetés nélkül: Mikasz Pupkusz, a nagy vadász. :o)
A névadás nem a családunk erőssége, bár az talán helytállóbb megállapítás, hogy a megegyezés megy nehézkesen. Variációk ugyanazon kismacsekre: Félix (mesefigura), Boci (foltos a hasán, lábán, orrán, mindenhol), Mirr-Murr (miért is ne). Egyébként meg Cicus. Csak így, egyszerűen. De azért a felhajtás kell. :o)
Helyes a cica! :) Soma megmiákolta, ahogy megmutattam neki :)
VálaszTörlésAmúgy meg Stahl-t éppen ezért nem nézek... merthogy olyan hozzávalókból készíti az ételeket, amelyet itt Újpesten még nem láttam, nem hallottam. De megadom annak az esélyét is, hogy csak én néztem olyan műsorokat tőle, ahol mindig flinc-flanc finomságokat készített.
Hát igen, olyan, amilyen, de a mienk.Csak ne gondolná, hogy mindenhez ért. :o)))))
VálaszTörlésEgy srófra jár az eszünk, lányok. A pillecukor-sztori jóóóóóóóóóóóóó!
En sem tudom igazàn, mit gondoljak ròla. A gesztenyès-csokis muffinja isteni volt, bàr èn is egy hètig màszkàltam szupermarketekbe, mert itt meg gesztenyepurèt nem lehet kapni, egyszeruen nem lètezik, vègul talàltam egy gesztenyelekvàrt uvegben, ami jò lett hozzà.
VálaszTörlésAhàny olasz ètelt làttam tole viszont - ès àllitotta, hogy autentikus olasz, itt-ott-amott olasz nyaralàsàn tanulta - az mind egetvero marhasàg volt. Hogy hol tanulta, arra kivàncsi lennèk, mert itt nem.
Ez a macsek csudaklassz!!!! En a Fèlixre szavazok, az olyan elegàns. Esetleg Sir Felix, Bajna gròfja.
Ez a macsek irtó aranyos! Nekünk is lett megint kiscicánk, hetente új nevet adtam neki, most már nem tudom, hogy is szólítsam. Az biztos, hogy egy örökmozgó.
VálaszTörlésKatica, ez nagyon jó. :o)))))
VálaszTörlésFőleg a gróf!
Btrudy, ez is egy örökmozgó, még kicsi, mi vagyunk az anyája-apája, de már most a fejünkre nőtt. Eddig csak agy cicusunk volt, aki megbetegedett, utána 2 évig semmi. De most... !
Hát a mi családunk sem éppen találékony macskanevekben...(pl Cirmos, fogadjunk, hogy senki nem találja ki milyen színű...), visznt hogy hű legyek magunkhoz én szavazok a KisMacsinak egy Folti nevet.
VálaszTörlésCicálkodás előtt, után vagy közben, Zazálea, gyere kérlek, nézz be hozzám! Köszi!
cicus helyes nagyon,
VálaszTörlésSzarvasmicinek üzenném, hogy biztosan érdekeltsége van SJ-nak a cukorhőmérő forgalmazásban ;-)
Én is gondolkodom rajta, hogy fel kellene találnom valamit, amiről bemagyarázhatnám utána a fél világnak, hogy teljesen értelmetlenné vált már nélküle az életük.
Most megyek egy kis piackutatásra a beduinok közé, hogy megtudjam, mi is az, amire tutin nincs szükségük.