Világéletemben úgy gondoltam, én keresztszemeset soha. Sem teljes aktivitással, sem pótcselekvésként, semmilyen formában. Sem napközben, sem este. Sem nagyot, sem kicsit.
Valószínűleg az is szerepet játszhatott benne, hogy nem láttam ízléses kész művet, mindig az általam imádott Ausztria vidéki házai konyhájában látott teljes garnitúra alapján hoztam döntést, amikor is a háziasszony a teljes konyhát beborította a színében, mintájában nagy gondossággal összehangolt keresztszemessel. A párnahuzattól kezdve a kéztörlőn át (ki törli bele a kezét?) a tányéralátétig. A csúcsot viszont mindig is a lámpaernyő vitte el.
És akkor most azon kapom magam, hogy levendulatasakokat hímzek, én. Válogatom a színeket, számolom a szálakat, keresem a tompa tűket. Nem, még nem vágok neki semminek, ami nagyobb, mint 5 cm, legfőképp azért, mert nincs az a betű a tasakon, amit ne lennék képes elszámolni, mindig hosszabb/rövidebb/szélesebb/keskenyebb az a nyamvadék, és akkor még a betűk szára köré tekeredik a levendula is. Legalább 3 szín, de inkább 4, ami viszont azt jelenti, hogy a kész betű hátoldalán összegubancolódott szálak tekintetében esélyes vagyok valami hangzatos díjra. Minden alkalommal megfogadom, hogy most aztán végre egy h-i-b-á-t-l-a-n-t készítek, szerintem még a nyelvem is kidugom nagy igyekezetemben. És nem. Valamit elszámolok, pedig arról még nem is beszéltem, hogy a jóízlés határát súroló nagyságú lyukakat próbálom fonallal betömni, tehát semmiféle finom kelme, jó kis keményített szövet, majdhogynem kongré. :o)
Persze, naponta jön biztatás, hogy ez csak a kezdet, de ezen most aztán olyan gyakorlatra teszek szert, hogy megállítani sem lehet majd, én viszont nem tudom. Hatalmas lelkesedéssel kezdek neki, a végén pedig hatalmas öniróniával beismerem, hogy ezt talán nem lendületből kellene. De akkor hogyan?
És akkor azt még nem is mondtam, hogy próbáltam én elméletet keresni, de amikor az egy bekezdésre jutó ismeretlen szavak száma meghaladta a tűrőképességemet, akkor azért elbizonytalanodtam. Most mondja meg valaki, lesz ebből valami vagy adjam fel, maradjak a kaptafámnál..?
Egyébként pedig mi jöhet még, vénkoromra? :o)
Valószínűleg az is szerepet játszhatott benne, hogy nem láttam ízléses kész művet, mindig az általam imádott Ausztria vidéki házai konyhájában látott teljes garnitúra alapján hoztam döntést, amikor is a háziasszony a teljes konyhát beborította a színében, mintájában nagy gondossággal összehangolt keresztszemessel. A párnahuzattól kezdve a kéztörlőn át (ki törli bele a kezét?) a tányéralátétig. A csúcsot viszont mindig is a lámpaernyő vitte el.
És akkor most azon kapom magam, hogy levendulatasakokat hímzek, én. Válogatom a színeket, számolom a szálakat, keresem a tompa tűket. Nem, még nem vágok neki semminek, ami nagyobb, mint 5 cm, legfőképp azért, mert nincs az a betű a tasakon, amit ne lennék képes elszámolni, mindig hosszabb/rövidebb/szélesebb/keskenyebb az a nyamvadék, és akkor még a betűk szára köré tekeredik a levendula is. Legalább 3 szín, de inkább 4, ami viszont azt jelenti, hogy a kész betű hátoldalán összegubancolódott szálak tekintetében esélyes vagyok valami hangzatos díjra. Minden alkalommal megfogadom, hogy most aztán végre egy h-i-b-á-t-l-a-n-t készítek, szerintem még a nyelvem is kidugom nagy igyekezetemben. És nem. Valamit elszámolok, pedig arról még nem is beszéltem, hogy a jóízlés határát súroló nagyságú lyukakat próbálom fonallal betömni, tehát semmiféle finom kelme, jó kis keményített szövet, majdhogynem kongré. :o)
Persze, naponta jön biztatás, hogy ez csak a kezdet, de ezen most aztán olyan gyakorlatra teszek szert, hogy megállítani sem lehet majd, én viszont nem tudom. Hatalmas lelkesedéssel kezdek neki, a végén pedig hatalmas öniróniával beismerem, hogy ezt talán nem lendületből kellene. De akkor hogyan?
És akkor azt még nem is mondtam, hogy próbáltam én elméletet keresni, de amikor az egy bekezdésre jutó ismeretlen szavak száma meghaladta a tűrőképességemet, akkor azért elbizonytalanodtam. Most mondja meg valaki, lesz ebből valami vagy adjam fel, maradjak a kaptafámnál..?
Egyébként pedig mi jöhet még, vénkoromra? :o)
1. semmikép nem adunk fel semmit !
VálaszTörlés2. hány " kaptafád" van ?
3. mi az hogy öreg / vén ?
4. lesz belőle valami !
5. mikor mutatod ?
Én ma gyönyörűségeket kaptam ebből a fajtából.
Mi az,hogy vén vagy????azt a....te csak legyél csendben,mert én jóval idősebb vagyok nálad.:)
VálaszTörlésAz a lényeg,hogy ÉLVEZED-E a xszemes hímzést?????? Ha gyötrődés,akkor egyenlőre felejtsd el,úgy nem érdemes.Ha megnyugtat,kikapcsol,akkor folytassad,teljesen érdektelen,hogy hátul mi a helyzet,mármint a kongré túloldalán.:)Az majd alakul,ezt magamról tudom....még van mit alakulnom.:)
Nem adom fel, ez nem jutott eszembe! :o) Mutatom, csak a gép Svájcban van, a Legkisebbel, de hétfőtől már itthon. Levendulával töltött tasakok lesznek. Kb. 10 van készen.
VálaszTörlésA vénséget viccesen mondom, csak azért, mert 40 évig eszembe sem jutott, sőt, elhárítottam, most meg... :o)
És remélem, hogy alakul, megígérték nekem... :o)
De ha megmaradnànk a "kaptafànknàl" akkor soha nem tanulnànk semmi ùjat! Tudod, a jò pap is...
VálaszTörlésHát igen, régen én így voltam a kötéssel és a horgolással..soha ne mond, hogy soha :) Figyelj az elején nehéz de amikor már rutin szerűen fog menni, nagy örömed leled benne. Engem pl teljesen megnyugtat, már ha nem számolom el én is valamelyik sort :)))de erre is megvan biztos a tuti technika :)KITARTÁS és az lebegjen a szemed előtt amiért neki álltál, hogy milyen szuper kis tasakjaid lesznek...
VálaszTörlésKlasszikus esete a "soha ne mondd, hogy soha!"-nak! :)
VálaszTörlésÉn sokáig a pw-nwk álltam ellen, kérettem magam, mint egy szűzlány, de aztán csak beadtam a derekam és örülök neki, mert élvezem nagyon (szintén, mint a ...! :D
Nagyon jó dolgokat lehet készíteni, de nem muszáj, hogy az egész házat beterítse. Én 1 hónap alatt készítettem el egy vitorláshajót. Megtudod nézni az oldalamon. Kézimunkák cím alatt (május).Üdv. Mária
VálaszTörlésMi az, hogy vén? akkor én mi vagyok? Mégvénebb??? :) senki sem tűvel a kezében, keresztszemezve (én speciel gobleinezve) született. Olyan gyönyörűségeket varrsz géppel, ez is menni fog! Kicsi-pici türelem, és figyeld meg, mire hazajön a fotó-masinka, már profi darabokat fogsz ontani! Uff! Én befféltem!
VálaszTörlés