Magyarul uborka.
Nekem nagyon tetszett, hogy szeletelve kerül az üvegbe az uborka, sokkal több fér bele, különben pedig imádok uborkát szeletelni, miért, van, aki kavicsot szeret válogatni, én meg uborkát gyalulni, még akkor is, ha mindig leszelek az ujjamból egy tisztes darabot, jó gyalunak ez az átka, népi bölcsesség.
Tehát,
Eszter által ismerem ezt a cuccot, aztán rákerestem, tényleg az volt, hogy a gazdasági világválság idején ez volt a kenyér és a vaj mellé, mint nálunk a párizsi, mondjuk. Világválság? Jöhet a cucc a kamránkba, van némi aktualitása.
Először
ezt nézegettem, aztán meg
ezt, aztán meg
ezt, aztán meg iszonyat sok egyebet, végül baromira meguntam (így szoktam), és csináltam egy felöntőlét, de mivel nekem mániám, hogy ropogós legyen (ezzel szoktam fárasztani az embereket, akik ajánlanak receptet, hogy de ropogós? tényleg? rendesen?), van benne borkén és
timsó is. A timsó nekem szűz terület volt, nem használtam még, ráadásul elérhetetlennek tűnt, több gazdaboltot és Hermészt bejártam, mire kaptam, de ez lehet, hoyg baromság volt, ugyanis 10 emberből legalább 8 nem használ timsót, csak borként, azonban nekem a puha, löttyedt uborka a világcsúfsága, hát beszereztem. Kicsit megőrjítettem a Hermészeseket, de hoztak. Úgy egy életre valót, ahoyg elnézem. Egyébként a timsó miatt maradtam le a hordós savanyúságról is, szóval, most erősen bizonyítania kell.
De mert világválság, az utolsó üveg nem akart tele lenni, így aztán kapott egy kis répát is, szerintem jó lesz. A lé tehát egy mischung, viszont tettem bele chilipaprikát (kicsit, ne legyen nyafogás), mert az nekem kell. Ja igen, hagyma is került bele.
Az üvegek töltésénél nem voltam tisztában az uborka elrendezésének autentikus voltáról, ráadásul wamp előtt napon voltam, nem mondom, hogy kapkodtam, de ezért nem értem ráfinnyáskodni, csak raktam.
Azért pedig, hogy egyes üvegek mézes üvegek, én kérek elnézést.