Szeretem

Az egyetlen pozitívuma ennek a fene nagy tanulásnak, hogy teljesen legálisan kirabolhatom a papírboltokat. Rengeteg mindenre szüksége van/lehet az embernek és mindezt jelen esetben még magyarázni sem kell.

Rigolyák, sőt, rigolyahegyek

(Most látom, másnak ajándékhegyek. Hát igen, kinek a pap, kinek a papné.):o)

40 felé/fölött/körül valahogy egyre több rigolyám lett, legalábbis ezt belülről így látom, kívülről nyilatkozni nem tudok, de még az a szerencsém, hogy korban hozzám illő pasast választottam, így nyugodtan állíthatom, hogy ez nemcsak a nőkre igaz.
Az elviselhető és még érthető is, hogy szeretem az első kávét az ágyba kapni, meg a laptop tetejét lecsukni és az oroszlánmamai mivoltomnak (na meg a sok tapasztalatnak) köszönhetően nem mehet el senki úgy itthonról, hogy meg ne ígérje, vigyáz magára. Ennek így verbálisan el kell hangzania.

Na de mindez így, az államvizsga felé közeledve fokozódik és teljesen értelmetlen, ne mondjam, felesleges, érthetetlen, logikátlan megrögzéseim bújnak elő, amelyek egyébként (értsd: normál hétköznapokon) nem jellemzőek rám.
Tanulni csak a kertben, délelőtt csak az orgona alatt, délután már esetleg a kőfal előtt is. A meteorológiai jelentés állandó olvasójává vedlem erre a pár hétre, annál rosszabb nem lehet, minthogy esik az eső.
A következő dolgok legyenek velem/nálam/előttem/mellettem (és mindez független attól, hogy hétágra süt a nap vagy sem): bebugyizott okosságok, legalább 2 könyv, egy egész tolltartó, tea/kávé, esetleg mindkettő, szemüveg- ez eddig érthető. De még nincs vége.
Kell zokni, pulóver, kutya. Telefonok, amelyekre mérges vagyok, de nélkülük nem megy. Takaró. Levelek, amelyeket tépkedek. Naptár. Papír, amelyre firkálok. Soha ennyi ötletem nincs, csak ilyenkor. Laptop, mert mindig utána kell nézni valaminek.
Az időpont közeledtével kell valami édesség, mert a boldogsághormonom szintje a béka feneke alatt. Pedig (ugye) van nekem speciális gyógyszerem (értsd: dilibogyó), éppen erre a célra.

És ami a legrémesebb: a nap végeztével, vagyis amikor kint már nem lehet a sötétség/hideg miatt tanulni, akkor mindent vissza kell cuccolni a házba. Majd másnap kezdeni előlről. Szerintem ezért nem haladok.

Bénázok

Amikor sietek (a mondat eleje nyugodtan helyettesíthető a "mindig" szóval), gyakran történik valami baleset, ami aztán jól feltart, így nemhogy nem spórolok időt, hanem inkább vesztek.
Amikor a kertbe mentem, valamiért 8karú Shívának képzeltem magam, vittem a hónom alatt a laptopot, a kezemben a bebugyizott okosságokat, egy tolltartót, a szemüvegem (nem a fejemen, nem ám), egy poharat. Valamiért úgy gondoltam, hogy egy doboz jófajta Cserpes joghurtot kanállal, nyitott állapotban még nem nagy kunszt a többihez csapni. Utólag, amikor takarítottam a bejárati ajtón lengedező függönyt, magát az ajtót, a padlót, az ajtótól 1 métere levő komódot, a kutyatálat, a vizesedényét, és a falat, már nem láttam jó ötletnek.

Vicces, mert a fél doboz joghurt megmaradt. Most akkor elgondolkodhatnék, hogy fél doboz joghurt ennyi mindenre elég.

Kép nincs. :o)