40 felé/fölött/körül valahogy egyre több rigolyám lett, legalábbis ezt belülről így látom, kívülről nyilatkozni nem tudok, de még az a szerencsém, hogy korban hozzám illő pasast választottam, így nyugodtan állíthatom, hogy ez nemcsak a nőkre igaz.
Az elviselhető és még érthető is, hogy szeretem az első kávét az ágyba kapni, meg a laptop tetejét lecsukni és az oroszlánmamai mivoltomnak (na meg a sok tapasztalatnak) köszönhetően nem mehet el senki úgy itthonról, hogy meg ne ígérje, vigyáz magára. Ennek így verbálisan el kell hangzania.
Na de mindez így, az államvizsga felé közeledve fokozódik és teljesen értelmetlen, ne mondjam, felesleges, érthetetlen, logikátlan megrögzéseim bújnak elő, amelyek egyébként (értsd: normál hétköznapokon) nem jellemzőek rám.
Tanulni csak a kertben, délelőtt csak az orgona alatt, délután már esetleg a kőfal előtt is. A meteorológiai jelentés állandó olvasójává vedlem erre a pár hétre, annál rosszabb nem lehet, minthogy esik az eső.
A következő dolgok legyenek velem/nálam/előttem/mellettem (és mindez független attól, hogy hétágra süt a nap vagy sem): bebugyizott okosságok, legalább 2 könyv, egy egész tolltartó, tea/kávé, esetleg mindkettő, szemüveg- ez eddig érthető. De még nincs vége.
Kell zokni, pulóver, kutya. Telefonok, amelyekre mérges vagyok, de nélkülük nem megy. Takaró. Levelek, amelyeket tépkedek. Naptár. Papír, amelyre firkálok. Soha ennyi ötletem nincs, csak ilyenkor. Laptop, mert mindig utána kell nézni valaminek.
Az időpont közeledtével kell valami édesség, mert a boldogsághormonom szintje a béka feneke alatt. Pedig (ugye) van nekem speciális gyógyszerem (értsd: dilibogyó), éppen erre a célra.
És ami a legrémesebb: a nap végeztével, vagyis amikor kint már nem lehet a sötétség/hideg miatt tanulni, akkor mindent vissza kell cuccolni a házba. Majd másnap kezdeni előlről. Szerintem ezért nem haladok.
Az elviselhető és még érthető is, hogy szeretem az első kávét az ágyba kapni, meg a laptop tetejét lecsukni és az oroszlánmamai mivoltomnak (na meg a sok tapasztalatnak) köszönhetően nem mehet el senki úgy itthonról, hogy meg ne ígérje, vigyáz magára. Ennek így verbálisan el kell hangzania.
Na de mindez így, az államvizsga felé közeledve fokozódik és teljesen értelmetlen, ne mondjam, felesleges, érthetetlen, logikátlan megrögzéseim bújnak elő, amelyek egyébként (értsd: normál hétköznapokon) nem jellemzőek rám.
Tanulni csak a kertben, délelőtt csak az orgona alatt, délután már esetleg a kőfal előtt is. A meteorológiai jelentés állandó olvasójává vedlem erre a pár hétre, annál rosszabb nem lehet, minthogy esik az eső.
A következő dolgok legyenek velem/nálam/előttem/mellettem (és mindez független attól, hogy hétágra süt a nap vagy sem): bebugyizott okosságok, legalább 2 könyv, egy egész tolltartó, tea/kávé, esetleg mindkettő, szemüveg- ez eddig érthető. De még nincs vége.
Kell zokni, pulóver, kutya. Telefonok, amelyekre mérges vagyok, de nélkülük nem megy. Takaró. Levelek, amelyeket tépkedek. Naptár. Papír, amelyre firkálok. Soha ennyi ötletem nincs, csak ilyenkor. Laptop, mert mindig utána kell nézni valaminek.
Az időpont közeledtével kell valami édesség, mert a boldogsághormonom szintje a béka feneke alatt. Pedig (ugye) van nekem speciális gyógyszerem (értsd: dilibogyó), éppen erre a célra.
És ami a legrémesebb: a nap végeztével, vagyis amikor kint már nem lehet a sötétség/hideg miatt tanulni, akkor mindent vissza kell cuccolni a házba. Majd másnap kezdeni előlről. Szerintem ezért nem haladok.
Szerintem igenis haladsz,csak túl sokat vársz magadtól :-)
VálaszTörlésKatafolt, Te mindig olyan biztató dolgokat írsz. Látod Te, hogy én egyre (milyenebb is?) dilisebb vagyok?... Szerintem járnom kellene hozzád pszichoterápiára. :o)
VálaszTörlésMajd csak túl leszel ezeken a vizsgákon, fel a fejjel, más is így van, volt vele, minden dolog nagyon fontos és még a nagytakarítás is, mert azt hiszi az ember így gyorsabb lesz, több tudás jön mászik a fejébe, na de tényleg fel a fejjel:-))))
VálaszTörlésTe is nyertél valamit :) úgyhogy ha nem is ajándék _hegyek_, de 1 ajándék biztosan vár Rád.
VálaszTörlésEs a rigolyàkròl mikor irsz? Mert szerintem ezek nem rigolyàk. Normàlis kellèkek egy normàlis ember normàlis èletèhez. A rigolyàk majd nyolcvan felett kezdenek el jelentkezni.
VálaszTörlésEgyèbkènt szerintem is tùl sokat vàrsz magadtòl. Mèg maximalista szemmel is.
:o))) vagy inkább most így érzem: :o((((
VálaszTörlésEzek szerintem sem rigolyák!:) És túl leszel ezen is, amúgy is és minden rendben lesz, mint szokott!:x
VálaszTörlés(Én sem engedek el senkit/nem lépek ki a lakásból úgy, hogy ne mondanám: vigyázz magadra.)
Kellenek a rituálék, amik szerintem is vannak mindenkinek. Kis eseményekhez kis rituálék, nagyokhoz nagyobbak. Ez pedig kétségkívül nagy történés lesz és mindjárt túl vagy rajta! ;-)
VálaszTörlésMinden tiszteletem azoknak akik a család mellett tanulni tudnak.
VálaszTörlésBiztos minden úgy fog menni, ahogy te szeretnéd.
Háklik, rigolyák? Kinek nincsenek?
Hallanád az enyémeket.!
Gyes alatt jártam főiskolára. Volt amikor bevágtam a könyvet a sarokba, belegondolva, hogy más végig babázza a 3 évet én meg tömöm az agyam a számvitellel, meg a többivel, aztán jól kibőgtem magam. Mikor végére értem a sajnálkozásnak szépen összeszedtem a könyveket és folytattam, ahol abbahagytam. Pedig akkor még 24-25 éves voltam, úgyhogy gratula Neked, ne beszélj rigolyákról. Én most már nem biztos, hogy képes lennék rá.
VálaszTörlésJaj, lányok....
VálaszTörlésFél éve államvizsgáztam :) és ugyanígy cuccoltam egyik szobából a másikba, mint Te! Abszolút megértelek!
VálaszTörlésTudod, hogy az államvizsgán már ritkán kekeckednek az ember lányával??? :) Legalábbis mindkettőn ez volt a tapasztalatom. És egy csomó mindent el se hagytak mondani, amit pedig tudtam :)
Minden rendben lesz!
A búcsúzkodással kapcsolatban nekem is van rigolyám:
1. Vagy hangosan is kimondom, vagy csak magamban, amikor a párom reggel elmegy és bezárom utána az ajtót, azt hogy VISZLÁT!
2. Úgyszint a párom mindig a mosogató peremén hagyja a vizes poharát, ami baromira bosszant, mert útban van a mosogatásnál. Viszont ha hosszú útra megy (pl.: külföldre), akkor addig otthagyom a poharat, amíg vissza nem jön épségben.
Az első mégcsak hagyján, azt megcsináljuk, még azt mondom, hogy szépen is, de az a második... :o( Bár most csak az első stresszét érzem. :o)
VálaszTörlésNem rossz azt tudni, hogy mindenki túlélte. :o))))))
Mindenkinek vannak szükséges kellékei a tanuláshoz, pl. én az összes vizsgám előtt az összes cuccon rajta aludtam amibóől arra avizsgára tanultam, na ez egy-egy kollokviumnál még elment, no de gondoljatok bele egy-egy szigorlatba, amikor több száz oldalas könyveken aludtam, persze a párnám alatt, és ez megnyugtatott. Reggel az egészet összeszedtem, és vittem magammal, hogy minek nem tudom, mert a vizsga előtt soh semmit nem néztem már át, mert csak bezavar gondoltam. Az ágyon tanultam, ami tele volt mindenféle holmival, valamint Mesekeksz nélkülözhetetlen volt hozzá.
VálaszTörlésMost, hogy készülök én is a vizsgára, a nappaliban a kanapén, az ölembe írom a számvitel rejtelmeit, pedig asztal az akad pár a házban, sőt még előttem is van egy, aminek csak a lábtámasz a célja és a laptop tartása.
Vizsga előtti nap reggel kell hajat mosni, körmöt vágni előtte két nappal, mert a tudást kimosom, illetve levágom, szóval ilyen hülyeségekkel éltem az egyetemi vizsgaidőszakokat. Vizsga reggelén senkivel nem beszéltem telefonon. Tanulás közben szólnia kellett a rádiónak, most a TV-nek. Szerintem mindenkinek vannak ilyen és ehhez hasonló tanulási és vizsga kellékei.
Bocs, hogy hosszú lettem!
Marvika, nem voltál hosszú. Csak megnyugtató. Mert az mindig jó, ha látom, hogy más is...
VálaszTörlés:-D,na hallod...olyan ez nálam,mint a viccben:magyarázni én is tudom,csak nem értem...
VálaszTörlés