valahogy így

 

A karácsonyt úgy kezdtük, hogy szenteste napján eltévedtem futás közben és 2,5 óra múlva bukkantam fel újra. Ahogy láttam, a családom nem nagyon izgult értem, azon inkább, hogy odaérünk-e időben a célállomásra, ilyenek, mit tegyek. Egyébként nem értünk oda.

Viszont tényleg együtt voltunk és ajándék is volt és vacsora is, és szerettem nagyon az egészet. 

Az ezt követő napok beosztás nélkül  állnak, azt tudom, hogy pl. volt olyan, hogy rendet tettünk Zével, de előtte még kinyitottunk egy üveg Tokajit. Szarvasgombás pirítóst ettünk hozzá holland füstölt sajttal. Fel is gyorsultunk.

Volt egy filmnézős, nyugodt délutánunk, én erre fél éve vágytam, ha nem több, tessék, abszolváltuk. Közben bejglit majszoltunk.

Voltunk sétálni, amiből szinte túra lett. Aludtunk sokat. Volt nagycsaládos ebéd, melynek során szóba került a politika és lett lészen hangzavar.

Kaptam vágyott könyvet, mindenféle luxusdolgot, mire én nem költenék, de nem sorolom fel, pedig az olyan jó kispolgári.

Mit mondjak még? Élvezem a nyugalmat.