mondjuk, nyaralás

Hihetetlen gyorsan telnek a napok, mióta itthon a Legkisebb. Egy nagy halom intéznivaló, biztosítás, személyi igazolvány leadása, mittomén, mindenféle. Közben lejöttünk Tihanyba pár napra, a vodafone a maga 92 %-os lefedettségével igen jó, de nem a tihanyi hegyoldlaon. Gondolom, nekünk jutott a maradék 8 %.

Újabb tapasztalatra tettünk szert: nem a gyerekeink tehettek arról (sem), hogy az autó mindig fullig van pakolva. Úgy rémlik, ugyanennyi csomaggal (viszont 3 gyerekkel) Olaszországba mentünk. A laptop a lábam alatt, a cserép bazsalikom a lábam  mellett, de a végén még találtam 2 cukkinit is, amit nélkülözhetetlennek éreztem, ezeket már csak bedobtam a (kombi) csomagtartóba, éppen a kosár krumpli mellett landoltak. Feleslegesnek tűnhet a cipekedés, de azért amikor megláttam a tihanyi bio paradicsom árát, áldottam az okos eszem. Mindenesetre hosszú sor kígyózott az árus előtt.

Füred nem távolság, hivatalosan 3 km, tőlünk van vagy 5km is, de nem mindig megyünk át, nincs kedvünk. Én nem bírom a tömeget, márpedig a sétány- kikötő-butiksor háromszögben hömpölyögnek az emberek.

Tegnapelőtt átmentünk, egy kisebb vihar után voltunk, legalábbis azt hittük, utána kiderült, hogy pontosabb a két vihar között megjelölés. Hihetetlen szép fények voltak, emberek sehol, kellemes 25 fok, na, ezt bírtam.

A Balaton pedig, mit is mondhatnék. Csodás. A tavalyi kiszáradástól való félelem után idén csordultig van, nem is lehet közvetlenül  a part mellé telepedni, bemegy valaki a vízbe és kiönt. Az északi part mélyebb, de tavaly még itt is sétálni kellett a tó közepe felé, hogy igazából úszni lehessen, ennek vége, lelépek a lépcsőről és derékig vagyok a vízben. És simogat a víz.

Idén nem lesz nyaralás, azt hiszem, nehéz az élet, nem magyarázom, de ne panaszkodjak, ugye? Hosszú hétvégéket tervezünk, és hát és csak Tihanyba vágyom, sehova máshova mostanában.