Rubin Eszter : Barhesz

Egyébként meg végre frissítettem az olvasmányaimat. Az a helyzet, hogy nagyon mérges lettem egy könyve, csak az a kínos, hogy egy nekem nagyon kedvestől kaptam és akkor olyan kellemetlen rosszat írni róla. Olyan érzés, mintha a kölcsönadót bántanám,  holott dehogyis.

Szóval, ez a könyv csapnivaló, még akkor is, ha Chilianyánk elragadtatással írt róla. Először is nem szeretem, ha a főhős nevét még nem tudom, de a második oldalon járva azt már igen, hoyg nem veti meg az orális szexet. Nem ezzel van a baj, hanem, hogy de tényleg, ez ennyire fontos, hogy nekem már itt tudnom kell róla? Még azt sem tudom, ki ez a nő, milyen az élete, hoyg hívják, meg még semmit, de ezt már igen.

Itt felhúztam magam és dühödten olvastam végig,  de minden oldalnál azt éreztem, hogy mindjárt bevágom a  sarokba,  szóval, kijelenthetjük, hoyg nem tetszett.

Iszonyatosan zavart a mondatképzés, végig az egész könyvben, egyszerűen hiányoztak a névelők. Mondok két  példát:

" Epertől és tojástól karomon csalánkiütés, tejtől minden szál hajam égnek áll." vagy:

"Padlizsánkrém nem nagy ügy, lényeg a füstös íz."

Nekem egy halom helyről hiányzott a névelő, a beköszöntőhöz pont ez kellett még és hát az az igazság, hogy a történet valahogy... mintha nem lenne szerkezete, csak néztem, hogy most mi van, mit mondott? Mintha nem érteném, amit olvasok. Szövegértés: hármas alá.
Emellett a rövid mondatokkal elképesztően pattogósra sikeredett az egész, felsorolás töményen, tiszta dedó.

Egy fiatal, zsidó nőről szól egyébként, van benne nem kevés kulturális / történelmi / vallási érdekesség,  ráadásul süt és főz a csaj, szóval, lehetne ez éppen jó is, de (számomra) valami szörnyű a stílus, elképedve olvastam és ez azért szomorú. Jó, Upius, mit várok, oké, na de azért mégis.

Most ezek után nagyon ne csodálkozzunk, hoyg kettest  (sem) adok neki.

(közben rákerestem, tessék, ugye?? mondom én)