Nem hagy engem cserben az agyam, vagy szimplán az élet, van aggódnivaló is szépen, meg tennivaló is, például az van, hogy a Legkisebb hazatér Hollandiából és itthon lesz egy hónapot, hoyg aztán Svájcba menjen vissza és esküszöm, jobban izgulok az itthon töltendő egy hónap, semmint az új helyszín miatt. Szaranya.
Már szervezzük a hazautat, meg az újabb kalandutat is, s bár nem újdonság a napi többszöri chat-elés, meg a veszekedés sem (remekül tudunk virtuálisan veszekedni, éljenek az emotikonok), de azért mostanában rekordokat döntünk.
Mindennap lehet valamin vitázni.
Meg nevetni is.
Állítólag én olyanokat írtam neki, hogy "Bajnán például az a jó, hoyg le lehet menni Csongrádra." Ő meg megkérdez engem, hoyg futhatunk-e majd együtt, én ülök egy percig a kérdés fölött, mert azt baromira nem, de ezt nem akarnám megírni, mert mégiscsak anya vagyok, vagy mi a szösz, hát jó, nagylelkűen megírom, hogy hát persze, és milyen jó lesz. A következő mondatában azt mondja, hoyg de nem, ő nem akar, mert egyedül tud csak, és ne is haragudjak (kértem én??), végül családi programként azt találtuk ki, hogy lemegyünk Tihanyban a partra, ő elmegy balra,én jobbra, s majd együtt kávézunk a végén.
Nálunk ilyen a családi program.
Egyszer uvy megismernémén a te legkisebbedet :)
VálaszTörléshát, mit is mondhatnék.:) Adél ismeri Virágot, párszor (még Pesten) bébiszittelt náluk :)
TörlésAz a lényeg, hogy a végén mindenkinek jó legyen. :)
VálaszTörlésaz, az! csak mi kerülőutakon jutunk el oda :)
TörlésEgy normális család, nem tökéletes. Vannak bezzeg...családok, de róluk is kiderül, hogy emberből vannak. Az azért jót tesz nekem. És nálunk is tud hajmeresztő lenni az együtt töltött idő. Pedig nagyon bírom a családom!
VálaszTörlés