2013. április 14., vasárnap

szóval II.

Azért nehéz beszámolni mindenről, mert valamit úgyis kihagyok, és az meg milyen már, ugye, de meg azért is, mert a legjobb a kis-sanyi* volt, pedig volt első estés gondolatkitalálós húsleves, meg volt szíveslátás, meg jó szó, meg horgolás, meg vetett ágy, meg minden, de azért mégis a kis-sanyi a befutó. 
Zé annyit fotózta (magában, velem, szülő1-gyel, szülő2-vel, szülő1 + 2-vel, fekve, hasalva, ülve, álmosan, frissen, sírásra görbült szájjal, kócosan, jól fésülten, konyhában, nappaliban, utcán, csarnokban, felöltözve, levetkőzve ... és így tovább),  hogy most mi remekül elvagyunk, nézzük a kisbékát.






* a kis-sanyi egyébként Lili néven fut

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése