a felfedezés öröme

Ezt most muszáj megosztanom. Rájöttem, hogy mi a sorozatok titka, miért van ekkora sikerük, miért készítenek ennyi évadot, miért nézik ennyien, satöbbi. (nyilván egyikből következik a másik, oké)

Az egész azzal kezdődött, hogy most a Grace klinikán vagyok, rezidens vagyok, új vagyok, műteni akarok, meg félek is tőle,  közben meg van nagy erkölcsi érzékem és még be is pasizom.

Szóval, az úgy van, hogy rákaptam a sorozatokra, napközben és laptopról megy, esküszöm, hogy mióta felfedeztem, hoyg a sorozatok már nem a Dallas-t jelentik, sokkal hatékonyabb vagyok. Sokkal többre vagyok képes, mondjuk így. Mindeközben azonban finnyás is vagyok, mert nem akármi jó ám nekem, például a Grace klinika untat, a Castle meg szintén, ami azért érdekes, mert ezt én nagyon bírom, legyen orvosos vagy legyen nyomozós, de a szereplők jelleme ne legyen statikus (ez itt a való világ, kérem), mert az kiszámítható és unalmas (vagy ilyen az élet?), legyen érdekes a mellékszál (ami gyakran a fő), és ha lehet kérnem, a színészek legyenek jók, ne kelljen azt éreznem, hogy ez egy színész, aki erőlködik a lazasággal, hanem érezhessem azt, hogy hú, de laza ez a pasi.

És a Grace nem ilyen, hanem gyenge, éppen ezért megint nyafogtam egyet a fb-on, és akkor ott jöttek az ajánlatok, végeztem is casting-ot, hogy melyik jöhet. És akkor, ahogy ott válaszolgattak nekem az emberek ( értsd : nők), én rájöttem.

A sorozatokat az otthon dolgozóknak találták ki, van benne izgalom, van benne munkahelyi feszültség, szövődik szerelem, van mindig főbanya, de ha nincs, akkor is ott a jó kis intrika,lehet izgulni, szeretni és utálni a szereplőket, én mondom, pótolja a munkahelyi feeling-et.
Öh... mint nálam.