Van egy jó nagy kenyérsütős szakácskönyvem (meg még olyan 80-90 egyéb) és mostanában ezt olvasgatom, izgalmasabb, mint némelyik szépirodalom. Most őszintén, kinek ne lenne kedve olyan péksüteményt sütni, amihez így hangzik a bevezető rész:
"devonshire briós - meleg nyári délutánokon a tea mellé felszolgált devonshire briós a brit hagyományok nélkülözhetetlen része"
Kiemelendő rész: felszolgált *
Még azt is írta, hogy tejszínhabbal és málnadzsemmel illik szokás enni, nálunk rebarbara - grapefruit lekvár volt, tejszínhab nélkül, gondolom, a brit voltunk hiánya, az okozza ezt a trehány viszonyulást.
Ehhez a viselkedéshez (fényképezés közbeni szabadrablás) annyit tudok fűzni, hoyg ... nem brit.
* Ildi szerint ez csak rossz fordítás, simán teához adott / kínált a megoldás, na de akkor megsütöttem volna-e? kérdezheti bárki.
Most ezen nevetünk, meg kicikizzük de ezt ők halál komolyan is gondolják. Én már meg sem próbálom a jófajta magyaros sütikkel kápráztatni őket mert nem fogják szeretni. A fincsi házi sárgabaracklekvárunkra is csak annyit mondtak nem rossz, de mégsem áfonya ugyebár.Sorolhatnám még.Azt is levettem, hogy ha nyitnék egy tea roomot az tuti biznisz lenne, mindig tele vannak.Persze meg kéne tanulni a híg és szerintünk borzalmas hosszú kávét elkészíteni és a cream na az ki nem maradhat, pláne ha clotted. Szívesen megkóstolnám a Te briósodat.
VálaszTörlésmi nem cikizzük, elfogultak vagyunk,úgy is mondhatnám,igazi anglománok, szóval,én véletlenül sem cikizni akartam, nagyon bírom őket.innen, teszem hozzá.
Törlésa briós remekjó volt,láthatod, meg sem várta Zé,hogy elpakoljak/ megterítsek, briósformája, na, az nem volt:)