Az történt, hogy pénteken délben e-mailt írtam egy holland egyetemnek, mindenfélét kérdeztem, meg ilyesmi. Postafordultával (5 perc) érkezett egy automatikus válasz, hogy levelét megkaptuk, ilyen meg ilyen számmal iktattuk, ha esetleg nem kapna választ, erre hivatkozva tud érdeklődni és please.
Ma délelőtt, mikor bekapcsoltam a laptopom, a beérkezett üzenetek között ott vigyorgott a válasz, egy részletes, kellemes hangvételű, informatív, linkekkel tarkított válasz, meg a szokásos szöveg, hoyg don't hesitate to turn to us. Feltételezem, hogy nem én voltam az egyetlen levélíró pénteken, nem is egy kis vacak, eldugott egyetemről van szó, és gondolom, ott sem jut minden levélre egy egész ember.
Na, nekem az jutott eszembe minderről, hogy pár hónapja igazolás kellett az ELTE-ről, Zsófigyerek három hétig járt be a megfelelő helyre, de mindig elhajtották (basszus, egyetlen fecni kellett volna), majd amikor mégis megkönyörültek rajta, akkor adtak egy igazolást, hoyg jelenleg a kért témában nem áll módjukban igazolást adni.
Ó, de ismerős! Pont most. Pont.
VálaszTörlésAmi jó, az jó. Ami rossz, azon meg lehetne javítani:(
VálaszTörlésMagyarország, én így szeretlek.....
VálaszTörlésIsmerem én is a helyzetet... DE, szeretnék egy kicsit a magyar TO-k védelmére kelni. Sajnos, sokszor voltam fültanuja, hogy a kedves hallgató minősíthetetlen hangon és modorban követelt valamit az ott dolgozó hölgyektől. A sokadik ilyen után, sajnos már nincs erejük, hogy a jól nevelt ifjúsággal segítőkészek legyenek és szánjanak időt a tisztelettel feltett kérdésre. SAJNOS... Tudom, nekik ez a dolguk, de szerintem nekik is jólesik a megbecsülés, ahogy külföldön fordulnak hozzájuk...
VálaszTörlésAz ELTÉN ezt elkerülendő, negyedik napja nem veszik fel a telefont a TO-n. A tanszéken sem. Hétvégén index leadás.
Törlésnekem ez elképesztő
Törlésnekem ez nem mentség, Krisztina. esetünkben pl. nem a hangvételről volt szó, hanem hozzáállásról. és sztem azt is meg lehet nézni, hoyg mi okozta a minősíthetetlen hangvételt? jelzem, amikor hetek után sem adták meg azt a nyamvadt igazolást, volt egy nap,amikor azt mondtam,most ÉN megyek be, de ordítani fogok.
VálaszTörlésIgen, nekem is néha le kell kötöznöm magam, hogy be ne menjek, de hát a gyerek már nem gyerek, egyetemen nincs szülői ... (hál'Istennek)
Törlésbizony :(
TörlésÉnbennem nagyon erősen megmaradt, hogy amikor diplomázás után (!) bekóvályogtam az ELTE pszichológia szakára, hogy felvilágosítást kérjek valamiről, akkor a (feltehetően középfokú végzettségű) tanulmányi előadó minősíthetetlen hangon csak annyit kérdezett tőlem: "Óvónői főiskola után pszichológia-szak? Nem túl nagy ugrás ez?" Miután levegőt kaptam, csak ennyit kérdeztem vissza halkan? "Érettségi után pszichológia-szak? Az nem túl nagy ugrás?"
VálaszTörlésBecsuktam magam mögött az ajtót. Így nem lettem én pszichológus... (mellesleg nem az volt a célom, hanem a fejlesztő-pedagógia, amit akkoriban ott képeztek...)
ah... mindenkinek vannak a TO- val személyes történetei :(
TörlésMár csak az a kérdés: mit tanulnál te ott mostanság??
VálaszTörlésde már mennyi kommentet el kellett olvasnom,míg végre valaki feltette a kérdést!
Törlés(egyébként nem én. vagy ki tudja.)