kezdd a rosszabbikkal

Alapvetően kétféleképpen látom a jövőnket, köztes megoldás nem létezik természetesen, mármint elméletben, elképzelt képként nem létezik, mert egyébként meg (gondolom én) mégis csak.

Az egyikben nagyon nehéz világ lészen itt,  a mostaninál is nehezebb, mert bár ez sem ideális és jó (rengeteget dolgozom), mindig van egy szinttel lejjebb is élet, csak nem fényes. Sőt, több szint is lehet, attól függően, hány lépcsőt ugrunk egyszerre. Ebben az opcióban kegyetlen nehéz nekünk és nagyon küzdünk a számlákkal, ugyanis nekünk ez az elsődleges, a számlák legyenek befizetve, mi még ilyen hagyományos megoldásúak vagyunk, első a csekk, minden többi utána jön. De hiába az első,  itt nagyon szenvedünk és nagyon nehéz és sírás és fogcsikorgatás, nem nagyon szeretném ezt részletezni, nem esik jól nekem ez a vetített kép, főleg azért nem, mert közös életünk során nekünk már volt ilyen epizódunk, éljetek klasszikus művésszel, majd megtudjátok, milyen remek is az.

Éles snitt, mint a reklámban, melyiket választja?, na, itt ha nem is Hawaii van, mert dolgozunk ezerrel továbbra is, de kiderül (váratlanul, deus ex machina), hogy van távlat és perspektíva és jövőkép. Kiderül, hogy az, amit kitaláltunk már egy ideje, az működik és kell, a klasszikus művészetet praktikummal vegyítve kedvelik az emberek, nem csodálatosan, de megélünk, csekkek befizetve, étel-ital-szeretet van.  Kiderül, hogy teher alatt nő a pálma, alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt, satöbbi.

Az olyan bölcsességek, hogy "majd ezt is megoldjátok"*, "mindig volt valahogy", "de hát olyan ügyesek vagytok", és  hasonlók szavanként 200 forintba kerülnek, aki leírja, annak mondom a számlaszámom. És mert mindig a legszebb kerül a legtöbbe, a " valaminek a vége mindig egy új kezdetét jelenti"  szavanként ezres, úgy gondoljátok meg.

* bocs, Motyi, ez védekezés