életem egy fénysugár II., egyben befejező rész

Az izgalom pedig a tetőfokra hág.

JÚLIUS

Júniusra kellett volna írni, hogy végre elindult a Nekem celeb interjúsorozat, de szerencsére az eredményhirdetés átnyúlt júliusra, így sokat nem tévedek.

Ebben a hónapban egyrészt újból a kertben aludtunk (Isten szabad ege alatt), másrészt a hónap tele volt rettegéssel a viharok miatt, sosem felejtem el 2012 júliusát. A hőséget enyhítendő, időnket időnként az IKEÁ-ban töltöttük, ahol fogadást kötöttünk Zével.

Izgalomban tartott, hogy szabad-e zoknit szandállal viselni?

Balaton, Tihany, szerelem.

Lettem szülinapos.

Befőztem sokat.

Dolgoztam sokat.

AUGUSZTUS

Megharagudtam az idokep.hu-ra. Féltem a viharoktól továbbra is.

Kötöttem egy kendőt fejből, meg egy Luteát is.

Néztem az olimpiát. Már amikor éppen nem zuhanyoztam .

A viharoktól továbbra is.

Haiku-kat kötöttem a fényképeimhez, élveztem nagyon.

Lett egy új táska: Colorblocking.

Olyan finom részletekkel gazdagítottam az egyébként is fénysugaras életem, minthogy Zepterben leégettem lekvárt, fájdítottam a fejem (hosszan és gyakran), véletlenből kifolyólag szétszabtam a paravánom hátoldalát, ne kelljen sorolnom a tévutakat.

Dolgoztam sokat.

SZEPTEMBER

Csongrád, fahíd, piac. Apósom.

Ellőttem az év  legkedvesebb fényképét, ennek később súlyos mellékhatása lett.

Voltam nagyon szomorú, csak senki nem értette, aztán meg csökkent a reklámelfogadó képességem, de a kettő között nincs összefüggés.

(hosszas szünettel előtte, még hosszabbal utána) volt Nekem celeb II. 

Látogatóban voltam Gastropolisban, azonban az ott készített interjút (még) ne keressétek. OMG.

Letöröltem egy év fényképeit a gépemről. Nem kommentálnám az esetet.

Proxemika a közlekedésben, imádtam.

Dolgoztam sokat.

OKTÓBER

Nem lett készen egy új táska. Azóta sem. De erről nem akarok beszélni.

Álmodoztam éjszakákon át.

Lett egy új táskafazon: Urban Legend.

Hirtelen ötlettől vezérelve jegyet vettünk (és el is utaztunk)  Hollandiába (a dátum volt a hirtelen). Erről írtam elég sokat, például.

Nem esett jól hazajönni. Erről nem sokat írtam.

Előtte- utána dolgoztam sokat.

NOVEMBER

Kiöntődött megint a pektinem. Ezt  még ma is nehezen hiszem el.

Tihany, love.

Lett új táskafazon: laptop táska.

Nahát, itt is befejeztem egy kendőt.

Éleslátásom (és Zsömle tevékenysége) következtében piaci rést fedeztem fel.

Megkérdőjeleztem bizonyos dolgokat, de lehet, hogy nem értek hozzá. Ezt úgy hívják: laikus.

Írt rólam a Moksha!

Véleményem volt (van), de még hogy képes vagyok most is ezt gondolni. Viszont nagyon érdekes nézőpontokba látta bele, élveztem.
Egy éjszakán rádöbbentem, hoyg november 30.után december 1.következik. Az élet folytonos. És ez tarthatatlan állapot. Meg arra is rádöbbentem, hogy marslakó vagyok. Nevezzük a meglepetések hónapjának.
Méregtelenítettem.
Még többet dolgoztam.

DECEMBER
Olyan mézeseket sütöttem, hoyg Míró sírva könyörgött (volna) érte. Én is kicsit sírtam rajta.
Volt egy  koprodukciós licitálási, jótékonysági lehetőség.
Év Legnagyobb Táskája!
Hazaérkezett a Legkisebb is.
Három wamp, az utolsó 23-án.
Rengeteg filmet néztem, három évad Good wife-ot, két évad Castle-t, egy teljes Terápiát, az apróságokat nem tartom számon, ez pedig összefüggésben áll a hónap aktivity-jével:
Emeltem a tétet, így a  dolgoztam sokat-ról ugrottam a rengetegre, napi 14 óra. Átlagban. Egész hónapban. Nem kívánom vissza kommentelni.

Ennek ellenére volt karácsony nálunk is.Meg szilveszter is.
 (ezekről külön kellene írni, azt hiszem)