A tegnapi érdeklődőknek. Meg a nem tegnapiaknak is

Hasonlatosképpen korábbi önmagunkhoz,  amikor is sok-sok fénykép készült a gyerekeinkről (ahogy fekszik, felemeli a fejét, oldalra néz, alszik, tehát ezek a nagymozgásosak), készül fénykép a Zsömléről is rendesen, a különbség annyi, hogy nem mindig őt akartam fényképezni. Csak valahogy mindig odakeveredett.

Segít.

Ez például egy fül. a felálló, tehát a jobb. A bal, az továbbra sem, ahogy majd még látható lesz. A háttérben látható piros szemetes szerves részét képezi a kertünknek, ezzel kell fel-alá futkosni. Peckes járás ajánlott, már csak a stílus miatt is.

 

          

Szagol.

 Én ugyan csak a virágot akartam megörökíteni, azonban az exponálás pillanatában egy orr még éppen odaért. Ahogyan az előbb egy fül. Mikor ez, mikor az.

 

Leselkedik, még inkább szemlélődik.

Tudja, hogy a világ megismerése nem hangoskodás által történik,  sokkal inkább a csendes szemlélődés által.

(piros szemetes!)

PORoszkál.

Szó szerint is.

 (és a gyöngyszem)

Kontrollál. 

Az a szigorú tekintet, hogy vajon jól állítottam-e be a záridőt a fenyőszirup fényképezéséhez.. nagyon röhögtünk. Pedig nem vicce az élet ilyen ítész mellett ám.