Mindenkinek volt almafás-méhecskés képe, mindenkinek, ahogy virágzott az almafa és jöttek a méhecskék, naponta kerültek fel az oldalakra ezek a fényképek, csak a cinegének nekem volt szomorú az ének, ugyanis nem jöttek, legalábbis nem akkor, amikor én ott voltam, ha ott voltam és ők is, akkor nyamvadt almafavirágokra szálltak, ha nem nyamvadtra, akkor mire ráfókuszáltam, elszálltak, és olyan is volt, hogy a feneküket kaptam el. Ezért most szeretném időben mutatni, hogy nekem is ám van bodzás képem, nem egy, de száz, mert készül a szörp, nem egy, de száz fazékban. Mindenesetre sokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése