Igen, tudom, a FB a valami, nem azért, mert ott most majdnem 600-an játszottak, hanem úgy egyáltalán. Nekem vegyes véleményem van erről, egyrészről nagyon kevés blogbejegyzést viszek át oda, a blogtér sokkal személyesebb még akkor is, ha ez is nyílt végű, de a fene se akarja, hogy bárki olvassa, amit írok. Ide mégiscsak el kell jönni, be kell lépni az ajtómon*. A magánoldalamon kevés hírt osztok meg, tegnap a Mapplethorpe kiállítást és ezt a képet (lásd lentebb), mert ez akár személyiségtesztnek is felfogható (mint minden, amikor sok közül választhatunk, szerintem) és érdekes (nekem), ma pedig ezt a kiállítást, mert ez nagyon izgat engem. Azért izgat, mert vannak olyan akvarellek, amelyek hipernatúrák, tehát arra törekednek, hogy a kép szinte már fénykép legyen, nem szeretem ezt a törekvést, viszont ez a kiállítás éppen ennek a fordítottja, piktoralizmus, vagyis, hogy fényképek, amelyek már-már festménynek tekinthetőek, ez izgalmas, főleg azért, mert akkor volt ennek fénykora, amikor szó sem volt photoshop-ról, de még csak SLR gépekről sem, színtiszta manuáltechnika volt. Szóval, ezt is megosztottam. Csupa lényeges dolgot, igenis.
Időnként a táskák fényképét nemcsak a biznisz-**, hanem a magánoldalon is közzéteszem, ha nem felejtem el. És fényképeket is, a sajátjaimat. A FB azonban nem ezért jó és akkor itt jön a másik részem.
A FB azért tök jó, mert vannak csoportok, nyilván egy-egy témakör köré építve, én pl. benne vagyok egy olvasósban, egy kötősben, egy szómentősben, egy kimondottan befőzősben, egy receptesben, egy marketingesben és egy "ma ezt szerettük"-ben. Azt hiszem, életem mérföldkövei ezek, ha jól meggondolom.
És van a wampos, meg a fotós, de ezek behalni látszanak.
És akkor itt folyik az élet, én ugyan nem tudom teljes mértékben követni az eseményeket, beugrós vagyok, de szoktam magam is bejegyzést írni, meg mutatni, meg segítséget kérni és ötletelni is. És sokat okulni. És ezt nagyon bírom.
Van sok minden, amit nem bírok, meg utálok, de most a pozitív oldalra helyeztem a hangsúlyt, össze lehetne szedni a másik oldalt is, de nincs kedvem, azokon igyekszem túllépni.
no, itt az ominózus kép:
*hogy itt olvassa, amott finnyogjon, hahaha
*A bizniszoldalon egyébként is nagy pörgés van, szerencsére. :)
A fotóművészet születése c. kiállítást én is láttam ám. :)
VálaszTörlésés??? mi vasárnap megyünk, alig várom, én abba az egybe beleszerelmesedtem, de nekem nem nehéz,én a tárgyakkal jóban vagyok.
VálaszTörlés(Mivel én irtó ritkán jutok el bármilyen kiállításra, nekem az mindenképpen csodálatos.) Ahogy végignézegettem a képeket, nekem is a photoshop szó jutott eszembe, mint a piktorializmus mai megfelelője valamilyen szinten...annak idején azért csinosítgatták addig a képeket, míg már festménynek néztek ki, hogy elfogadják művészetnek a fényképészetet. Ma nem tudom miért photoshop-olják tökéletesre a képeket. Sok Párizs-os kép van, és sok kedves fotóművészem képei is ott voltak, nekem nagyon tetszett.
VálaszTörlésÉn nem merek igazán a fb-on megnyilvánulni, csak zárt csoportban, egyébként nekem túlságosan átjáróház. Persze engem nem vezetnek üzleti szempontok, bár lehet, hogy ha oda is kipakolnék, megjönne az üzlet, legalább kicsiben (nagybanra úgysincs idő), az meg azért nem jönne rosszul.
VálaszTörlésEz a kép meg szívfájdító, az jut róla eszembe, hogy Budapest a gyakorlatban még mindig irtó messze van tőlem...
Márta:majd elmondom az én benyomásaimat. :)
VálaszTörlésSzaberka: a Mapplethorpe-ra gondolsz? húh, az egy furcsa figura volt és akkor finoman fogalmaztam. én a fekete-fehér kontrasztjai miatt megyek el és azért, hoyg talán elfogadóbb legyek.lehetek.
Őrá, meg az összes többire, ahova nem jutok el...
VálaszTörlésSzerintem is jobb a blog, sokkal. Szívesebben olvasom, és néha mégis ott szólok hozzá, pedig itt is lehetne, ki érti ezt.
VálaszTörlésSzaberka, hol laksz?
VálaszTörlésMotyikám: blog nélkül már nem lenne jó,én azt érzem. te amott is nagyon ritkán szólsz egyébként:)
Igen? Pedig azt hittem nem annyira ritka. Mondjuk most kivettem 2 hét blogszabadságot. :)
TörlésDe most már tényleg nem volt jó nélküle.