Tejbegrízre mindig fahéjat szórunk (nem tudok fahéj nélkül élni, mit nem lehet ezen érteni, de ezt emelkedő hangnemben kell ám mondani), de úgy, hogy legyen szeme, orra, szája, ez a rend nálunk, mégis, amikor a Legkisebb (az érettségiző) formálta a saját tejbegrízét, akkor nekem kicsit összeszorult a szívem, nosztalgia vagy deja vu, eldönthetetlen.
Mmmmm, fahéjas tejbegríz a kedvencem. Szinte egész télen csak azt enném. Nyami. :)
VálaszTörlésÉn is, én is...
VálaszTörlésFahéj forever...:)
VálaszTörlés/ja, és a lényege ennek a fűszernek: afrodiziákum!!!/
Gyerekkoromban Anyukám a reggeli vajaskenyérre rajzolt pirosarannyal, majonézzel. Most én rajzolok a gyerekeimnek, és remélem majd ők is rajzolnak valakinek...
VálaszTörlésImádom a fahéjas dolgokat:) Én nem rajzolgatok rá, csak jól megszórom és köröket rajzolgatok bele:)Vagyis.. végülis ez is rajzolgatás, csak nem "szmájlis"
VálaszTörlésAz a lényeges, hogy legyen emlék, amit továbbadunk, amit átvesznek, s amit továbbörökítenek, igen.
VálaszTörlésMost állhatok neki tejbepapit főzni.:)Nekem is a fahéjas a kedvencem,de nagyon szeretem a kakaóval megszórt változatot.Újabban nem keverem össze a kakaóval,hanem megvárom,míg megolvad rajta.Mivel általában nem tudom melyikkel is egyem,így felesbe csinálom.Ha nem,akkor nekem is mosolyog a fahéj.
VálaszTörlésHallottam már lekváros verzióról is,ki is próbáltam,úgy is finom.