Családtörténet

Nem akartak ők nagy(obb) családot, miért is akartak volna, volt már négy szép gyermekük (lila, zöld, piros, sárga), nevelték őket békességben, néha meg békétlenségben, de ha volt is bennük csírázó vágy egy újabb kisbaba után, hát gyorsan elnyomták. Különben is az Édesanyának voltak még emlékei a legutóbbi szülésről (zöld), fájdalmai voltak (hátfájás), persze, hogyan is másképp jönne létre az új teremtmény, különben pedig volt neki dolga elég az aprónéppel (neszeszerek), azt sem tudta, hol áll a feje.

Igen ám, de ahogy az lenni szokott, az a vágy csak erősödött, erősödött, egyébként is elfelejtődött minden fájdalom, mígnem egyszercsak azt vették észre, hogy készítik a babaholmit (vatelin, festett textil...), mert útban van a legkisebb.
Lett erre zendülés, mindenkinek volt véleménye, volt, aki pirult, hogy a szülei már benne vannak a korban, volt, akinek lila lett a feje a méregtől, de olyan is volt, aki zöldségeket beszélt, össze-vissza hadovált, és mi tagadás, olyan is akadt, aki sárga volt az irigységtől.

Édesanya szorította a fogát vajúdás (varrás) közben, mert ez olyan megátalkodott féle gyereknek (táskának) nézett ki, hogy lészen, elrontotta a gépeket maga körül (varrógép, vasaló), nem akart normális úton világra jönni, mondhatni, farfekvéses volt (előbb volt készen a bélés), gondolta is az anya, hogy talán nem is kellene már neki újabb gyerek (táska), de természetéből adódóan a folyamat megállíthatatlan volt.

Édesapa pedig arra gondolt, hogy talán csak nem ükapa üt vissza ebben a gyerekben, annak volt ilyen természete, kicsit mulatozós, nagyon kártyás, mindenki imádta, pedig mennyi gondot okozott a családnak, még ma is mesélik, tessék, ez még ki sem bújt, de halálra kínozza az anyját (varrónőjét), az meg felváltva szidja és becézgeti, még talán hízeleg is neki (ha nem lesz kész öt perc múlva, a sarokba vágom).

Aztán mikor megszületett és kiderült, hogy az ordító gyereknek (táskának) foga van (színes szálas tűzés), nézett nagyot mindenki, ilyen a családban még nem volt, mindenki rendes, szolid természet (egy színű tűzés), mégis az ükapa keze lehetett a dologban (ZM, aki vette a cérnát).

Lett nagyon büszke a család apraja és nagyja, kiskirálylány lett a családban, mert lány ( türkiz) volt, el ne felejtsem, négy, különböző karakterű fiú (piros, sárga, zöld és lila) után végre lány, de milyen...!
A család pedig megnyugodott, nincs több vágyakozás (cérnanézegetés), készülődés (festegetés), de még csak tervezgetés (szabásminta) sem, élnek békességben, békétlenségben, édesanya pedig új kihívások után néz. Mert gyereket többet, na, azt nem akar.