Millie ajánlott(nekem) egy süteményt, a "majdnem" a hozzávalók hiányos létének köszönhető, de az eredmény így is lenyűgöző, ismétlésre méltó. Volt itthon ugyan áfonya, de nem elegendő, így aztán (nem túl autentikusan) darabos dióval egészítettem ki, majd ezt nyakon öntöttem mandulalikőrrel. Merthogy rum (szintén) nem volt itthon. Csak fahéj. Azt tettem is bele bőven, minden más fűszert kihagyva. :o)Aztán kivettem a sütőből a sütőtököt és volt az a nagyon csábító gondolat, hogy mindent befalok nyersen, a mandulalikőrbe áztatott áfonyát és diót, a sült sütőtököt és hogy ne fulladjak meg, majd lelocsolom a likőrrel. Csak aztán meg mégsem tettem, most is bánom.
Ha mégsem bánom, akkor az azért van, mert a sütemény nagyon finom, mély és telt őszi íze van, vacakolni sem kell vele sokat, tehát a vasárnap esti "Jaj, de ennék még valamit.." kezdetű mantrára, valamint a másnapi uzsonnacsomagolás dilemmájára is tökéletes válasz.
Ha a sütemény nem ily finom lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Meg tán maga a süti is.
Ennek kiváltképp örülök! ;-)
VálaszTörlés