Na kérem

Most akkor úgy áll minden, hogy negyed 12 felé jár az idő, elmegyek aludni. Hajnalban kelek, majd gálába vágom magam, ami nemcsak azt jelenti, hogy az utóbbi napokban magamra húzott tréningnadrág-póló párosítást félredobom, s valami rendesbe gyömöszölöm magam, hanem jelenti a finom, visszafogott sminket és a mostanság mellőzött fésülködést is. A legszebb része a készülődésnek az lesz, amikor mindkét lábamat (amelyeket a lábfejemen feltört az uszoda után mezítláb felhúzott cipő) leragtapaszozom oly módon, hogy az ne látszódjon az egyébként szépséges és elegáns, de vadonatúj cipőmben. Nem vagyok meggyőződve, hogy ezt tényleg most kell bevetni, de egyrészről kell az esztétikum, másrészről meg szükség diktál, ugye, írtam, hogy Középső elhagyta az egyetlent, ami egyszerre teljesítette a szép és kényelmes követelményét.
Hát akkor most debütálás lesz minden szinten.

Mellesleg fent nevezett Középső (az érettségizős) éppen holnap rakja fel élete első kiállítása darabjait egy Kálvin téri kávézóban, szóval, szép napnak nézünk elébe, én nem fogok tudni sokat rágondolni, s nagyon ő sem rám. De majd a tudatalattink dolgozik. Az enyém duplán-triplán, mert lesz, amit onnan kell előásnom. :o)