Próba / Test

Nem ma készült, de megmutatom. Kipróbáltam az Avalon fóliát, a Varrógépcentrumban vettem, beruháztam fél méterre. Az azért nagyon érdekes volt, hogy az első pasinál, aki elkezdett kiszolgálni, még 1420 volt métere, a kettes számúnál, aki befejezte, már csak 560. Mikor rákérdeztem, az volt a magyarázat, hogy egyeske nagyon éhes volt, még nem ebédelt. Hm. És ha az egész vásárlási folyamat megtörténik ebédidő előtt, akkor....?

Szóval, szokás szerint nem tudtam az egzakt megoldást, de nagyot hibázni ezzel tán nem lehet, különben is egyszer Violini írt róla. Fecniket tettem egy anyagdarabra, rá ezt a csodanejlont és ment a gép alá. Aztán hideg víz. Nagyon kíváncsi voltam, mert el nem tudtam képzelni, hogy ez csak úgy elolvad/felszívódik/eltűnik, de így volt. Mondjuk, meglehetősen gusztustalan állagú lett közben, persze, nem kellett volna fogdosni.

És arra a logikusnak tűnő, de számomra bizonytalanságot okozó kérdésre, hogy mi lesz belőle, felelni nem tudok. Most nézegetem.


I always wanted to try out the foil called Avalon. I bought it in a shop where the 1. shop-assistant (who began to serve me) wanted to sell me it for 1420 Forint but the 2. one (who finished the service) correct ed him, it costed only 560 Forint. The explanation: the 1. was very-very hungry... it's interesting.

I didn't know the directions for use but in my opinion it couldn't be very complicated. Besides I have already read something about it. I put scraps of fabric on a bigger one, the foil was about them and I sewn it with stitches. After that: cold water. I was very curious of the result, I couldn't imagine how the foil disappears but ... yes! It was disgusting enough, I shouldn't have handle during the process. :o)

And although your question about the using up would be absolutelly rightful, don't ask me, please. I don't know. It was a test only. You can know me...:o))

És mi van, ha nem tetszik?

Mármint az, amit varrtam. Velem (nem tudom, más hogy van vele) ez sokszor előfordul. Valószínűleg emögött is az a hiányosságom fedezhető fel, mint mondjuk a mágneszár behelyezése esetében, vagyis, hogy ezen tevékenységek oly fokú tudatosságot követelnek, amelynek én (reméljük, hogy még) nem vagyok birtokában. Valakinél olvastam, hogy mire leül a gép elé, már minden a fejében van. Na, erről beszélek, nálam ugyanis ötletszerűen, spontánul jelennek meg a varrási rohamok, nem nagyon tudok előre tervezni, aminek természetesen már számtalan "terv" (mondjuk így, legyünk nagyvonalúak) látta-látja kárát.

Ezért fordult elő Helen táskájánál is, hogy menetközben improvizálni kellett, ami önmagában talán még nem baj, de ha nincs megoldási alternatíva, az komolyan felveti azt a kérdést, megfelelő hobbim van-e. Másképp mondom: én megfelelő vagyok-e egy ilyen hobbi számára.

Most az történt, hogy vágytam egy vidám tavaszi quiltre, ezért olyan anyagokat varrtam össze, amit mondjuk egy napsütéses, ragyogó napon biztosan nem tettem volna, mert akkor a fényigényem legalábbis alapállapotban ki lett volna elégítve. Igaz, ezeket is én festettem, de nem erre a kombinációra gondoltam festegetés közben. Legyünk őszínték: akkor sem gondoltam semmire, csak úgy jött.

Összevarrtam, de már akkor is életidegen volt a számomra, hiába, döntő az első pillanat, de én erőszakoskodtam, hogy nem hagyok félbe semmit, kezdjek vele valamit. Akkor elkezdtem nézegetni, mit lehetne belőle kihozni, varrtam rá leveleket, elkezdtem megtűzögetni, hátha segít a kettőnk kapcsolatában. Segített, persze, annak felismerésében, hogy eddig azt hittem, a szabad gépi tűzésben nekem megmászhatatlan falak a girbe-gurba vonalak, ennek ellenére valahogy mindig a spirálok, meg a tekervények vonzottak (ez olyan sokat elárulhat, mint a kézírásunk).
Most viszont azt látom, hogy egy egyenes vonalat sem tudok megvarrni, nagyszerű.

Mit kezdjek én egy olyan darabbal, ami nem tetszik? Először arra gondoltam, hogy majd a varrásbontó, de aztán megoldani akartam a problémát (mert minden jó valamire, csak nem arra, amire először gondoltunk, s amiért létrehoztuk), hogy majd akkor én javítok valamit, nem méltatom a próbálkozásom, én is látom.


Ha most filozófikusan nézném (amit nem tudok), akkor azt mondanám, hogy a fejlődésem része, ne utasítsuk el, hanem fogadjuk el, most ebben a stádiumban vagyok (már egy ideje, ezt azért közbeszúrom), majd visszatekintve milyen jó lesz. Na jó, de mikor?...

És mennyi energiámba telt ez a vacak, ez a fejlődési lépcső...

Így aztán 2009-re a következő (újabb) tervvel gazdagítom az egyébként is terjedelmes listámat: csak meg kéne tanulni valahogy szabadon tűzni. Ja, hogy ez vágy inkább, mint konkrét terv? Hát éppen erről a tudatossági hiányállapotról beszéltem.
Nem tud valaki valamilyen szakirodalmat?