Úgy éreztem

magam, mint a szomszéd nő a könyvben, amikor megkérdezte a nagymamát, melyik főiskolára járt, mert fel sem merült benne, hogy esetleg nem is járt, a nagymama ezek után nemcsak, hogy soha többé nem szólt hozzá, de önmagába fordult, hát így érzem magam ezzel a nyamvadt FB-os játékkal, elszégyelltem magam, őszintén.

Azt nem értem,

hogy ha van ez a Nő, aki már nem 30 (és ennek nem tud annyira örülni, ha eszébe jut), de még nem is 50 (és ennek nagyon tud örülni, ha eszébe jut), szóval, ha van ez a Nő, aki még érdeklődő, nyitott, sőt, most kezd igazán élni (nevezzük így), szívesen eljárogat színházba, már nincs szüksége baby-sitterre, van egy harmonikus, minden szempontból kielégítő házassága, szeret olvasni, nyomon követi  a napi politikát, noch dazu hobbija is van, áldoz is rá, de még kertje is van, kipróbál új recepteket, szeret(ne) lefogyni, meg ilyenek, és ebből a Nőből több is van a földkerekségen, mindenféle nemzetben megtalálható a típusa, nem kirívó eset, nem elszigetelt jelenség,

akkor miért nem fedezi már végre fel valaki ezt a nyamvadt piaci rést, nyomjon már valaki ennek a Nőnek a kezébe egy olyan lapot, amellyel 10 percnél többet is eltölthet,

mert ez a Nő szeretné várni a pénteket/hétfőt (nem válogatós, bármelyik nap megfelel neki), amikor elszaladhat az újságoshoz, szeretné a hazafelé vezető úton lapozgatni a kemencemeleg cuccot, végigfuttatni a szemét először a képeken, aztán a cikkek címein, egy kicsit összecsapni az ebédet (ebédidőben kirakni a ne zavarj! táblát), megfejteni a keresztrejtvényt, szeretné nagyon, a fenébe.

Ez a Nő.

Én ma nem öszegzek,

nem én, majd, ráér, minek kapkodni, a múlt év el nem rohan, én is itt vagyok még, mást mondok, még jó darabig bennem is marad a 2010, visszatekintésre sincs szükség, ezzel az egy éjszakával még csak az idő lépett a 2011-be, én még fél lábbal amott vagyok, a naptárt, azt lehet lapozni, meg cserélni, az én belső időm vasfoga kereke még nem ugrott, de nem gondolom, hogy nem jő el, siettetni pedig minek, mondd.