maradjunk sík terepen, az (másoknak) egyszerűbb

Elolvastam ezt a cikket és én tényleg szeretnék szemét nélküli világot, milyen jó lenne így élni, de nemcsak arra gondolok, hogy nem lenne szemétdíj és nem lenne gond, ha hétfőnként elfelejtjük kihúzni a kukát vagy mint az utóbbi időben többször is, hoyg a hóakadályok miatt a kukásautó nem jött be az utcánkba, s kezdett a falu ezen része nápolyi hangulatot (meg egyebeket) árasztani, hanem arra is, hogy hát tényleg, na, nem lennének szeméttelepek például, nem terhelnénk a környezetet, meg egyáltalán ökotudatos gondolkozás, az lenne jó.

Na most elmondom, nálunk hogy is van ez.

Nem használunk öblítőt már nagyon régóta, egy ideje mosószódás mosószappannal mosunk,  nem használunk tusfürdőt, helyette csodás szappanokat kenünk magunkra. Tisztítószerből előnyben részesítjük a citromot és a szódabikarbónát.

Komposztálunk igen bőszen, külön (szellőzős) vödör van használatban, belemegy minden, ami utána a csodás EU kompatibilis komposztálónkban landol, szemét a konyhából alig. A használt étolajat gyűjtjük, hoyg majd leadhassuk.

Magazinokat nemigen veszünk, igaz, ez főleg érdektelenségből és nem környezettudatos gondolkodásból fakad.
Az ásványvizes palackokat külön gyűjtjük, visszük a megadott helyre, ugyanígy a fémhulladékot, a papírt és a veszélyes hulladékot is.

Ruhák: hát az nehéz terep, de nekem speciel nem sokkal több van a cikkben említett mennyiségből, legalábbis használatban, az azon kívüliek a "belefogyok" elnevezésű dobozban várja a sorát. Optimistán Ökotudatosan nem dobom ki,  természetesen.

Végiggondolva mindezt, nem tudok másra gondolni, minthogy valószínűleg a munkát kellene még beszüntetnem, mert az kifejezetten sok szemetet termelnek. Ha pedig befejezem ezt a létfenntartási dolgot, már csak egy lépés választ el az erdőbe településtől.*


update: a mindennapi kenyerünket is én sütöm, maradék étel nincs, mert van  Zsömi.

vö. Voltaire