Egy kicsit már én magam is nehezen viselem önnön magam, sok vagyok magamnak, felemésztődöm, nem lehetne, hoyg visszatérjek egy normál szintre? Nem a másik oldalt mondom, szimplán csak normális nem lehetnék?
Mindenesetre itt ez a fénykép, nagyon szeretem, mert látom a színeket, a kopásokat, a töréseket, a rétegeket, vagyis a nagy egészt. Csak nagy egészként szabad nézni bármit is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése