Félelmetes asszertivitásommal a múltkor igenis kértem jegyet a buszon, késő este volt, lehet, hogy már a(z) villamos ellenőr is aluszik, de egyrészt én szeretek nyugodtan utazni, nem akarom más stressz elől elvenni a helyet, jut is, marad is, másrészt viszont engem iszonyatosan bosszant a sofőrök zsebredolgozása, ugyanis lehet, hogy az utánam felszálló 24 ember nagyon örül, hogy 850 helyett 500-ért teszi meg a 40 km-es távot, csak éppen hosszútávon ez nagyon nem kifizetődő, ugyanis képes a Volán azt gondolni, hogy ja, hát este fél 10-kor egyetlen ember szállt fel a buszra, miatta ugyan nem indítunk járatot, tehát sztornó. Tekintve, hoyg az elmúlt 10 évben ez nem egyszer bekövetkezett, nem kellene elgondolkodni mindezen? Hozzáteszem, ugyanezen emberek fognak aláírást gyűjteni a menetrend bővítése érdekében.
De még nincs vége, mármint az asszertivitásomnak, ugyanis ma szintén (fél)remekeltem, ugyanis az van, hogy van egy segítségem, aki egy táskabélést készít nekem. Mondjuk, hoyg ismerős, kellett neki a segítség, nekem sem ártott, így optimálisnak tűnt a helyzet, de tegnap este kiderült, hogy irgalmatlan rondán készített el nekem x darab munkát és én este még nagyon bőgtem ezen, mert egy, hogy wamp előtt ez éppen hiányzott, kettő, hogy kiadtam egy csomó pénzt, három, hoyg ezt hoyg mondom meg neki. De tényleg, hoyg kel ezt megmondani? Van valami protokoll, mert én szeretném, ha lenne, adjanak a számba mondatokat, mennyivel könnyebb lenne.
Zével átvettük a szituációt, hogy én majd mit mondok, ami nem sokban különbözött attól, amit alapból gondolok, de nem is a mondatokkal volt a baj, hanem az érzéssel. Hogy nekem meg kell védenem magam és valakinek azt kell mondanom, hoyg sorry, de ez tök nem jó és én így nem akarom és inkább akkor ne, meg ilyenek. Aztán álmodtam is erről, meg félálomban gyakoroltam a kedves, de határozott szövegem, végül délelőtt premier volt és el kell mondjam, hogy bár nem sültem fel, azért még lenne ezen mit csiszolni, , viszont csak megvédtem az érdekeimet.
Csak ne utálnám ennyire.
Ez az egyik verzió a buszokon. A másik sem "rossz"(hetente tapasztalom Jászberény-Gödöllő-Budapest útvonalon): vannak mindenféle százalékos kedvezmények (közalkalmazott, nyugdíjas stb.) és ezeknek egy kis papírkája, amin a jegyet adónak (gépkocsivezetőnek) egy karikába be kell írnia, hogy egy kedvezményes (50 vagy 90 %-os) utazást felhasználtál a 12 közül. De ez úgy van, hogy a gépkocsivezető megkérdezi, hogy jó lesz-e, ha ad egy 90 %-os jegyet az 50-os áráért és nem érvényteleníti a karikát. Különbség megy a zsebbe, a boldog nyugdíjas eggyel többször utazhat. Én még ellenőrrel a buszon az eltelt 2-3 év alatt nem találkoztam. Azért valami mégis történhetett, mert legutóbb (szakadó esőben, mögöttem legalább 10 várakozó leendő utassal) a gépkocsivezető kérte a személyi igazolványomat, a nyugdíjas igazolványomat, mást nem. A "papírkát" automatikusan adtam, és hangosan sajnálkoztam, hogy az oltási igazolvány nincs nálam. Így 3 darab okmány ellenében megkaptam az 50 %-os jegyet, valamint a kioktatást, hogy
VálaszTörlésjogában áll igazolványokat kérni és kapni. Ami így van, de mivel ezt mindenkivel megtette, a menetidő másfélszeresére nőtt. Csak lábjegyzet: szép fővárosunkban trolin, villamoson, helyi buszon nem találkoztam még jegyet érvényesítő utassal. Mindenki bérlettel utazik - csak én nem. Már megint sikerült egyetértenünk. Kati
Kati, azért nem találkozol ellenőrrel, mert azok a Bp. - Bajna vonalon dolgoznak ezek szerint, errefelé rendszeresen és sokszor vannak. gondolom, ezért is használta ki a lehetőséget a sofőr.
Törlésnálunk gyakran kérik az igazolványokat, a diákok húzzák is a szájukat rendesen, de ez van, értem én, hogy idő kell mindehhez, de azért az is van, hogy ha a sofőr a 14: 15-kor induló buszhoz nem 14 : 14-kor érkezne, akkor talán a 40-50, sorban álló ember szép nyugodtan felszállhatna, s időben elindulhatna.
de azt mondja, hogy ennyi pénzért...
miközben neki sem lesz munkája (vagy kevesebb lesz), ha járatokat vesznek ki, szóval,én ezt az egészet egyszerűen nem értem. nem - ér - tem.
(egyetérteni viszont igen jó :) )
Aha, szeretem ezeket. Meg az "ennyi pénzért..." szöveget is.
VálaszTörlésRáadásul a múltkor egy sztárügyvéd mondta azt a rendőrökre, hogy na de ennyi pénzért (a bizonyítékokat egy zacsiba gyűjtötték, így használhatatlanok,vagyis az ügy kibogozhatatlan, amúgy olyan összeget mondott, ami a hatósági vizsgálatokra ment el, hogy fel sem fogtam azóta se!!!)
Nem is értem, hogy miért nem olvasgatom gyakrabban ezt a blogodat is. Tök szórakoztató. :)
VálaszTörlésPersze a bejegyzés második részében leírt szituáció nyilván nem lehetett valami kellemes.
Utálom én is az ilyen helyzeteket.
Korábban, egy előző munkahelyemen projektvezetőként is dolgoztam, teljesen változó létszámú és összetételű csapatokat kellett összefognom és irányítanom. Szakmai szempontból életem legrosszabb időszaka volt. Gyűlöltem, hogy még én éreztem rosszul magam, ha valakit szembesítenem kellett vele, hogy nem elég jól dolgozik, vagy ellógja a munkaidőt, vagy egyszerűen csak nem lehet vele együtt dolgozni. Van aki nem vezetőnek születik. Legalábbis én biztosan nem.