koherencia

A férjemnek meg tegnap szóltak, hogy ma reggelre jön egy meló, de csak 7 megrajzolandó cucc (story-board, csak a kidolgozottság érzékeltetése céljából mondom) és 6-ra kellene megcsinálni. Ehhez képest délben érkezett, 9 darab és délután 4-re kellene elkészíteni és akkor mondta, hogy az nem fog menni, mission impossible.

A másik oldalon szerintem az történhetett, hogy az ügyfélnek már beígérték a prezentációt, tehát muszáj megcsinálni és elkezdték sorban hívogatni Zét, a végén már teljesen szabad kezet adtak neki, de a legviccesebb az volt, amikor az egyik rábeszélő kolbászt ígért neki, csodás házikolbászt*, hogy azért bármit érdemes elvállalni. Ezen annyit röhögtünk (rajzolás és varrás helyett, ugye),  mert mondta, hogy ez már olyan, mint amikor a kutyusok jellemzésébe beírják, hoyg étellel motiválható, én meg mondtam, hoyg szerintem vezessük rá a  névjegykártyájára mint apróbetűs szöveget. A lényeg úgyis mindig abban van.

És akkor, hogy szöveg és kép teljes koherenciátmutasson, még bebiggyesztem ide a nyári változat újabb példányát annak örömére, hoyg végre engedett a blogspot képet feltölteni.

 

* természetesen ennél a pontnál beadta a derekát