szóval I.

Én speciel a  mai napig nehezen hiszem el, hogy mi jelentkeztünk a bécsi vásárra, az, hogy ténylegesen ott voltunk, sokkal elfogadhatóbb számomra, meg az olyan valóságos, hiszen rengeteget dolgoztam rá, korán keltem, későn feküdtem, utaztunk és ott voltunk, tehát van mögötte fizikai teljesítmény, míg az, hogy vettem a bátorságot és jelentkeztem, az megfoghattlan.

Na, mindegy is, ott voltunk, ez a lényeg.

Simán felkeltem 4-kor, mondjuk, nem esett jól, de önmagamhoz képest elég gyorsan függőlegesben voltam, hogy aztán az autópályára rátérve a határig (2 kávéval) villámgyorsan visszaaludjak. Ja, nem én vezettem.

Bécset (meg úgy fél Ausztriát) elég jól ismerjük, elég könnyen odataláltunk, ahová kellett, bár ebben én nem voltam partner, én csak a helyeket ismerem,  az odavezető utat nem. Az biztosan a jobb agyféltekében van.

Arra a részletességre, hogy kipakoltunk és akkor azt mondták, hogy ... ne számítson senki, kipakolni Bécsben pont olyan, mint Pesten,na jó, jobban izgultam, bár fene sem tudja, én ebben profi vagyok, bárhol, bármikor tudok izgulni, csak szóljatok, hogy kell.

Ugyebár két napos volt a vásár és szombaton is rengetegen voltak, tehát az az előzetes (általános) aggodalom, hogy eldugott, nehezen megközelíthető  helyen van, ez nem vált be, rengeteg érdeklődő jött, akik még vásároltak is. Tényleg sokat vásároltak, a szombat nagyon pörgős nap volt, így aztán nem is fáztunk,  pedig nem volt ám fűtés. Viszont a mosdóban meleg víz folyt a csapból. Ja, mert egy csarnok volt, egy szép nagy hangár,. egykori péküzem.

Na, rövidebben és összefogottabban: profi volt a szervezés, minden pontosan úgy történt, ahoyg megírták, minden működött és minden úgy működött, ahogy előre jelezték. Kb. 100 árus volt ebben a jó nagy térben, semmi zsúfoltság, semmi nyomor, kényelmesen körbe lehetett sétálni babakocsival, kutyával, bármivel.Mivel jól áttekinthető volt a tér, senki nem került rossz helyre, mindenkihez oda lehetett jutni, mindenkihez oda is mentek. Én tartottam tőle, hogy mivel vasárnap minden zárva van Ausztriában, akkor  a második nap hogy alakul, hogy otthon maradnak, ahogy szoktak vagy örülnek, hogy végre valami nyitva van és jönnek? Mindkettő és egyik sem, ugyanis vasárnap is sokan voltak, de kevesebben vásároltak,  nem nálam, hanem általában, nem tudom, inkább program volt, semmint vásárlási lehetőség. De azért ez a nap is megfelelt egy wampnak, szóval, nem volt rossz, csak az előző nap meg szuperkirályságos volt, ugye.:)

A szállásról meg fogok írni egy külön posztot,egyrészt,  mert megérdemli, másrészt meg van egy csomó kisnyulas, cukrosdiós fényképünk,  meg azért is, mert elképesztően fáradt vagyok, a kezem alig bírom mozgatni a laptopon, de jó is lenne három napot ágyban tölteni. Biztosan öregszem, de nehezen regenerálódom.