függő lettem

A Mad men mellé felsorakozott a Good wife is.

Az elsőből láttunk két évadot és szerintem baromi jó, nagyon, na, de itt megálltunk a sorozatoknál, mígnem jött december hava és sokat kell dolgozni és akkor feltaláltam a spanyolviaszt, vagyis a munka közbeni filmnézést. Igen gyorsan kiderült, hogy addiktív, jobban, könnyebben megy a munka, az asztalomon elfér a laptop és a varrógép is*, így aztán egy hét - egy évad a másodikból. Megettem három évadot három hét alatt, nagyon durva, de főleg, hogy az, hogy nem akartam elhinni, hogy (egyelőre) nincs tovább.

(a filmben egyébként egy gyenge láncszem van, a főszereplő, a vészhelyzetes csaj, akarjátok, hoyg megírjam a véleményem? dehogy akarjátok)

Akkor jött a Terápia, de ezek meg csak 30 perces részek, mindjárt ezt is kivégzem, azt hiszem, még ma, ha elég hosszan dolgozom, márpedig. Utána meg leszek lőve, nyugodtan ajánlhattok, de a Downton Abbey-t már ne, azt (is) megettem, ill. a nagy imádatnak örvendő Once upon a time nálam kiesett az első két perc után, amikor a férfi a tengerparton lovagolt, itt kapcsoltam le, ne mondjatok olyat, ahol a nyitó képsor hosszan lovagló férfit mutat, erről kiderült, hoyg emészthetetlen a számomra.

A nyomozósokat bírom, de Dexter-t se mondjatok. Igényes Kényes vagyok, azt hiszem.

* meg még mi minden