ki így, ki úgy

Zé egy időben hosszan dolgozott Meloccoval különböző munkák kapcsán, így ismerkedett meg Lőrinccel (röviden: Lőr), akivel nagyon jó  kapcsolatba kerültek. Mellocoék gyakran mesélték, hoyg amikor Melocconak volt az a nagyon csúnya balesete, nagyjából mindene gipszben volt, de már tudott ülni,  így a műteremben utasításokat adott Lőrnek, hogy mit és hogyan csináljon. Lőr éppen lehajolt valamiért, amikor úgy maradt, megroppant a dereka, na, aki élt már át hasonlót, az tudja, hogy moccanni sem. Melocco segíteni akart (nyakig-gipsz, mondom), de a botja éppen Lőr mellett volt,  így odaordított neki, hogy megyek, Lőr, várj, segítek, csak rúgd valahogy ide a botom...

Na, ez két dolog miatt is előkerült a hétvégén,  emlékeztünk Lőrre és nem szentségtörés nevetéssel emlékezni, másrészt viszont (profán rész következik) elkezdett fájni a derekunk (korral jár),  egyszerre (mint az idős házaspárok, akik elkezdenek egymásra hasonlítani, lehet, hoyg ez a belépőszint), így aztán előfordult, hogy egyikünk ment a másiknak segíteni felállni/leülni, és azt nem írhatom, hogy a másik segítségére siettünk, mert arról szó sem volt.