Amikor kiszédelegtünk az irodából és néztük hitetlenkedve a jegyet a kezünkben, most tényleg elköltöttük a pénzünket megvettük?, akkor volt egy kis döbbenet, majd pár órával később (feldolgozóképességünk erősen lassul az évek múlásával) már eléggé felszabadulva röhögtünk a híd alatt alvás kilátásba helyezésével, aztán éjszaka, ahogy szállásért gyötörtük a netet és szembesültünk, hogy valószínűleg a fél világ Amszterdamba megy velünk együtt, akkor már nem annyira röhécseltünk, írtam pár kétségbeesett levelet mindenféle szállásadó embernek, de mindnek már foglalt a kiadó szobája.
Most éppen ez van.
De még van pár napunk, ugye?
Szeretném, ha aggódnátok az elmeállapotunkért értünk.
Honnan ez a bátorság? Végső elkeseredés? Irigyellek! ;o))
VálaszTörlésdöbbenten állunk magunk előtt is, hidd el. ilyet mi még soha...
Törlésoh, imádom Amszterdamot:) olyan csodás textileket árulnak mindenfelé, jobb, ha üres bőrönddel mész:)
VálaszTörlésÓriási fazon vagy!!! (vagytok) - Ezt dicséretnek szántam!!!! szuper - nagy drukk - érezzétek jól magatokat!
VálaszTörlés