tudom ám, mi a baj

Hogy kiveszett belőlünk a nemtörődömség. Gondolom, az életkor növekedésével kophatott ez ki, mert emlékszem, 30 körül még megvolt, 18 körül pedig.... (legyintés) tombolt. Vagy kisebb volt a felelősségérzetünk? 

Mindenesetre mostanra beszippantott minket az előrelátás jóleső érzésének hiánya, de nem ám az amszterdami tervezéssel kapcsolatban, fenét, az itthoni teendők (a biztos tudat, hogy megvan minden, hoyg legyen meg minden, kutya, macska, gyerek, etetés, itatás, szállás), Amszterdam az majd esik, ahoyg puffan, és jól fog puffanni, most megígérem, hanem,  hogy a mindenféle hétköznapi dolog, de komolyan, hát hogy bírok én ennyi mindennel együtt élni? Szívják a vérem ezek a dolgok,. ilyenkor derül ki, csak hétköznapokon észre sem veszem.