2010. november 24., szerda

Minden testi adottságon

lehet még tovább rontani, ezt láttam meg a tükörben (abban a fene nagy tükörben, amit még akkor vettünk, mikor még - legalábbis a körvonalaimat tekintve- örömmel néztem bele minden szembejövő tükörbe, de ezek az idők elmúltak, a tükör viszont maaradt), mert a beállt derék miatt kiegyenesíthetetlen gerincem következtében kitolt fenekemre ülhetne akár egy fekete gyerek, ahogyan azt szoktam volt látni valamelyik csatornán.
Az még csak rendben van, hogy kipárnázom magam a varrós székemben, s azzal sincs probléma, hogy holnap nem tudják feltenni nekem a munkanélkülieket gondozó központban, hogy kerestem-e munkát, mert be sem tudok menni, de ha a szombati sokszereplős randevúra nem tudok elmenni, abból nagy baj lesz. Bár végiglejthetek a Múzeum körúton így is, végülis.


5 megjegyzés:

  1. Ó, hát ez bizony nagy igazságtalanság, mire megbarátkozom azzal, ahogyan kinézek, már nem is úgy nézek ki. De azért még távolról, félhomályban szeretem a tükröt ;)

    VálaszTörlés
  2. Jó, tudom, hogy nem tanácsot kértél, de képtelen vagyok megállni :) Szóval hogy a jógát próbáltad már? Én már nem tudnék felegyenesedni jóga nélkül, az tuti, annyira szétment a derekam a terhesség alatt.

    VálaszTörlés
  3. Én meg javasolhatom neked KIEM professzort- a gerinces orvost?? Terhesség alatt ment nekem is szét valami a derkamba...néha menni sem tudtam. Nekem segitett! Neten rákeresve sok infót találsz róla. Ha telefonszám kell, adok!:-))))

    Amúgy meg jobbulást kívánok én is...és abszolute átérzem!!!:-))))

    VálaszTörlés
  4. Jaj, neked is a derekad? Én is azzal kínlódok :((( . Jobbulást magunknak!

    VálaszTörlés