A fáradt holdvilág oly rest és álmatag ma,
mint bájos, lanyha hölgy elomló vánkoson
ha elalvás előtt langy ujja simogatva
szép keble vonalán könnyeden átoson.
Lágy felleglavinák színselyem sima hátán
körülnéz elhalón, s bágyatag elhever,
hosszan alélva a sok fehér csoda láttán
mely dús virág gyanánt a kék égen kikel.
S ha néha-néha, rest buvában, lopva, rejtve,
földünkre lankatag egy néma könnyet ejt le,
egy bús poéta, ki jámborul fenn virraszt,
e könny sápadt vizét hűs tenyerébe kapja,
ahol szinjátszva ég, mint egy opáldarabka,
s hová nem lát a nap: szívébe rejti azt.
Babits Mihály)
Az Egy dög a kedvencem tőle.
VálaszTörlés