2010. szeptember 13., hétfő

Rend a lelke

Vannak fiókok mindenféle hasznos és haszontalan dologgal teletömve, még külön süteményes fiók is van kiszakadt sütőporos tasakokkal, szétszóródott mazsolával, de vannak összegabalyodott szalagokkal, csipkékkel, ferdepántokkal, bőrszalagokkal teli üvegek, és ott vannak a dobozok is, kisebbek és nagyobbak, díszesek vagy éppen már nem is létező cipők dobozai, fecnikkel, filcmaradékokkal, cipzárokkal, cérnákkal telve.
Úgy is mondhatnám, emlékekkel vannak teli, talán ezért is nehéz megkeményíteni a szívemet, s pusztán racionalitás alapján rendet tenni bennük. A káosz pedig csak nő és nő, túlnő a szobán, a házon és a kerten, de legfőképp rajtam nő túl.
Ideje rendet tennem, nem látványosat, csak én fogom tudni, hogy rend van az eldugott sarokban is, de én tudni fogom.

13 megjegyzés:

  1. Ezzel sajnos ugyanígy vagyok.Napok óta szégyenlem magam saját magam előtt a túlburjánzott anyaghalom, kézműves és konyhai alapanyagok és segédeszközök láttán.És még mindig csak halmozok és gyüjtögetek.Nincs az a ház méret amit ne nőnék túl.Szinte már beteges a dolog.

    VálaszTörlés
  2. Hasonlóképpen vagyok én is a begyűjtött "mindenség"-gel.
    Nekem is meg kéne gyógyulnom a "betegségből"
    :)

    VálaszTörlés
  3. csatlakozom az előttem szólókhoz....

    VálaszTörlés
  4. Én meg nem tudom eldönteni, hogy mennyire írtad átvitt értelemben....mert én most abban az értelemben érzem magam így...

    VálaszTörlés
  5. Úgy, hogy az a kiindulópont, s éppen ettől a belsőigénytől van a külső rendrakás is. Kicsiben.
    Jó, hogy értetted!

    VálaszTörlés
  6. Úgy, hogy az a kiindulópont, s éppen ettől a belsőigénytől van a külső rendrakás is. Kicsiben.
    Jó, hogy értetted!

    VálaszTörlés
  7. Hogy ezt mennyire szépen fogalmaztad meg! Vannak napok, amikor én is ingerültebb, türelmetlenebb vagyok, mint máskor. Ilyenkor a párom kérdi, mi bajom? Nem látod? -szoktam válaszolni - rendetlenség van mindenütt. Hol?-kérdi vissza - hisz ragyog a lakás! Hol?-kérdem én- persze a felszínen letöröltem a port, de azon reménykedem, hogy a fiókok ne buggyanjanak ki!. Van fogalmad, mennyi időmbe telt egy kis sarkot találni minden vicik-vacakunknak? S szó szót követve csak kiderül nálunk is, hogy bizony-bizony nemcsak a fiókok vannak tele rendezetlen dolgokkal, de a fejem, a lelkem, az életem is. És mi, igen mi, elkezdünk rendet tenni nálam :)) Azt hiszem, igen szerencsés vagyok.
    Zazálea, örülök, hogy rátaláltam a blogodra, hogy Rád találtam, annyira jó olvasni Téged.

    VálaszTörlés
  8. Sviro, pontosan erről van szó, pontosan! Akinek van füle....
    És nem mellesleg: köszönöm!

    VálaszTörlés
  9. Most, hogy írjátok lehet, hogy tényleg a fejemben kellene kezdeni.De azt hiszem, hogy éppen annyira nehéz lenne leküzdeni a "betegesen-ragaszkodom-minden-aprósághoz" és az "ide-nekem-mindent-mert-az-boldoggá-tesz" gondolatokat,mint az anyaghalmokat a varrósasztalon.Ezek az én bonyolultnak tűnő (=túlérzékeny) lelkem korcsosulásai.

    VálaszTörlés
  10. Én meg azt hittem, hogy csak nálam van az egyik fiókban a mazsola, a másikban a befőttes gumi szétszóródva!:))
    Persze értettem a lényeget is rögtön: én úgy szoktam fogalmazni, hogy amíg nincs rend bennem és körülöttem, addig nem tudom átadni magam a kellemesebb dolgoknak, mint pl.olvasás, filmnézés, varrás, kötés, stb. De amikor nagyon hiányzik valamelyik, akkor azért csalok!:)) (Túl vagyok már Polcz A. könyvén.)B.S.I.

    VálaszTörlés
  11. Na jó már csak egy kérdés és ígérem túlteszem a dolgon magam.Van olyan pillanatotok amikor nem csak az a bizonyos látszat rend van kívül is és belül is? Lehet ezt elérni egyáltalán? Számomra elérhetetlen, mert vagy épp vágyom rá vagy ha ott tartok elkezdek kétkedni, hogy tényleg rendben van-e minden?

    VálaszTörlés
  12. Van olyan, úgy hiszem, sőt, tudom. És a gondolatokat mi magunk kreáljuk, nem állítjuk le őket, ezért tudnak előtérbe kerülni és bizonytalanságot kelteni a "de biztos minden rendben van?" kérdéssel. :o(

    VálaszTörlés