1979 őszén-telén Nemes Nagy Ágnes 4 hónapot tölthetett az Egyesült Államokban egy Writing Program keretén belül, s ezen időszak alatt naplót is írt. Nem különösebben érdekes, semmi izgalom, mégis nagyon jó volt olvasni. Én szeretem, ha nem szól semmiről, csak magáról az emberről (jé, a költő is ember, ugye, fázik a bélelelen kabátban).Lesz majd róla hivatalos ismertető, meg ami kell, most csak néhány gondolatot emelek ki, ami engem megfogott. Mert lehet benne találni ezt-azt, csak türelem kell hozzá, meg talán figyelő lélek.
Pl.
Ezt írja: "Milyen sokat jelent az otthoni könyvtáram, Babits-esszéktől krimiig. Mindig van mit csinálnom. Az olvasás mint életforma. - Itt úgy érzem magam, mintha állandóan viszketnék és nem tudom megvakarni. Könyvhiány." Nem kell ehhez fűzni semmit.
Pl.
Ezt írja: "Milyen sokat jelent az otthoni könyvtáram, Babits-esszéktől krimiig. Mindig van mit csinálnom. Az olvasás mint életforma. - Itt úgy érzem magam, mintha állandóan viszketnék és nem tudom megvakarni. Könyvhiány." Nem kell ehhez fűzni semmit.
Vagy: " Mintha kihalóban volna a beszélgetés szokása, amit én úgy képzelek el, hogy egyik is, másik is, mindenki mond valamit, s a mondókák egybekapcsolódnak, felszikráznak, egymást csiszolják, a közös érdeklődés erőterében. A beszélgetés egyfajta mű, amit csak közösen lehet létrehozni. " És itt most gondolhatunk a mára, de ő nem erről az állapotról ír, hanem arról, hogy egyesek beszélgetés leple alatt egész estét betöltő monológokat adnak elő, amely az emberi együttélés megtiprása, a másik semmibevétele, mindennemű udvariasság hiánya. Mégis... a beszélgetés lényege nem változott, de jó!
Látogatás a Met-ben, festett tájkép előtti gondolat: "Az erdei, kerti utak metafizikája. Ahogy kanyarodnak.... Az erdei ösvény mindig hajlik. Ha nem hajlik, nem is igazi ösvény. Miért hat rám úgy ez a kanyarodó ív, mint egy már-már szakrális élmény? Ha ezt meg tudnám fejteni, nagy lépéssel kerülnék közelebb az esztétikum fogalmához." Hű.
Arról meg nem is szólva, hogy miközben mi esetenként kínosan ügyelünk, szebben mondva: törekszünk nyelvünk értékeinek megőrzésére, stilisztikai megformáltságára, közben N.N.Á. olyan szavakat enged meg magának, amitől egy rendes magyartanár bicskája kifordulna a zsebéből, pl. állingálunk, leglelke. Elképzelem ezt a két szót a saját írásomban, mondjuk: "Nem kevés ideig állingáltam az előtérben, amíg a csoport leglelke előkerült." Aha.
Azt hiszem, sejtem, többek között mi a különbség N.N. Á. és köztem.
ez egy erdekes dolog nekem is mindig, ha irok naplojat olvasom, hogy olyan hetkoznapian kozel tudnak jonni, mint amikor polczalaine ir sanyikarol, es akkor nekem is sanyika lesz kicsit, es nem veoressandor, en ezt szeretem.
VálaszTörléskulonbven errol jut eszembe, milyen jo lenne blogot olvasni, mondjuk eszterhazyet, meg nadaset, meg zavadaet, meg grecsoet, foleg!
Valóban egy nagyszerű író és remek ember.
VálaszTörlésA ma estét rég nem látott kedves barátainkkal töltöttük az otthonunkban, nagyon jó volt együtt lenni velük. Barátunk - a házaspár férfi tagja - szinte szóról szóra ugyanazt fogalmazta meg a beszélgetés lényegéről, amit Nemes Nagy Á. és amit Te.
VálaszTörlésMagyartanár vagyok, de semmi kivetni valót nem találok az említett kifejezésekben, nagyon örülnék, ha a tanítványaim hasonlókkal tennék egyéni színezetűvé beszédüket/írásukat! Szerintem ez a lényeg: a Te írásaid pedig mástól egyéni színezetűek!
Azt viszont restellem, hogy még nem olvastam N.N.Á. naplóját! Na de majd most...:)Köszönöm a tippet és a kedvcsinálót!!
Hát hogy megörvendeztettetek a kommentekkel, hogy mégis hozzáfűz valaki valamit NNÁ-ról, nagy öröm! Ne mindig csak azt írjuk, hogy jaj de szép, meg milyen ügyes vagy...
VálaszTörlésAz meg külön öröm, ha egy tanár szereti az egyéniséget és kiderül, hogy nem mindenkinek mégsem nyílik ki az a bicska, de jó, de jó!