WTF

Tegnap a városban összetalálkoztam egy régi ismerőssel, kedélyesen dicsérgettük egymást, hogy ki milyen csinos*, meg hogy kinek milyen dolga van, nekem könyvtár, neki temetés.. És akkor nekem komolyan elhagyta a szám az a kérdés, hogy jössz vagy mész? miközben láttam, hogy egy szál virágot tartott a kezében?**  Hová süllyedek még.

* igazából csak ő, de nem ez a lényeg

előre szólok, nyafogás

A nők (én is) sokszor mondják, hogy jaj,  mert mindig történik valami és zajlik az élet, de azért én most tényleg szeretném, ha történne végre valami és nem arra gondolok, hogy törjön össze, szakadjon le, romoljon el, menjen csődbe, meg ilyenek. Egyszerűen csak szeretném, ha valami történne, mondjuk, kiderülne, hogy mégis van egy amerikai nagybácsim,  de hogy ne legyek telhetetlen és pénzmotivált, az is elég lenne, ha kiderül, hogy elég a festék, hogy a Középső talál albérletet, hogy megtalálom végre, amit keresek, hogy nem vesztem el*, ami fontos, hogy visszatér a barátnőm, hogy tényleg eljutok majd Velencére**, hogy gyönyörű őszünk lesz színekkel és formákkal és ködökkel,  hogy ilyenek. Vagy hogy nem idegesít a sok, hirtelen szaporodásnak indult oravecnóra és müllerpéter. Nincsenek nagy vágyaim, ilyen történésekre vágyom.

Ha felvidítana egy tál körte, ha megtelnék az élettel.

De átgondolva azért a nagybácsi lenne mégiscsak a legjobb történés. Nem akar valaki örökbe fogadni? Nagyon rendes unokahúg lennék, ígérem.

Ja, ez meg közben megnyerhető az oldalamon.

*a házban

** nem abba (ott voltam kétszer), hanem ebbe

igenis tudok emlékezni

Lehet, hogy azt nem tudom megmondani, hogy egy hete mit mondott az egyik kölök a telefonban, hogy mit is kellene neki csinálnom, és lehet, hoyg azt sem, hogy milyen feladat van mára ütemezve, de azt nagyon is tudom, hogy amikor az egyik ajtót éppen kékre* festettem 25 éve, akkor milyen ruha volt rajtam.

És azt is tudom, hoyg tegnap mi volt az ebéd, meg lehet nyugodnom i.

* most éppen fehérre

spam

A skype-on Mohamed-ek jelölnek be ismerősnek, a FB-on Gordon és Toby külön- külön is Hello sunshine bevezetéssel ír levelet. Mindeközben én rendszeresen azt írom, hogy szírt égetek, holott csak zsírt. És csak szeretnék.

reloaded

Szóval, voltunk megint Tihanyban a hétvégén, ezúttal barátokkal, újra megmásztunk néhány hegyet, újra besétáltunk a faluba, újra visszajöttünk a Nagy-Kopaszon, újra megmutattuk a barlanglakásokat, átugrottunk Füredre ragtapaszért, hogy anélkül,ámde 1 kiló zabpehellyel térjünk vissza, újra fényképezkedtünk a parton, a hegyen, a házban, az úton, a kikötőben, az apátsági templomnál, de én ebben kevésbé, bezzeg a leveleket, bogyókat előszeretettel. Aludtunk sokat, beszélgettünk sokat, örültünk rengeteget.

És volt megint naplementés Tihany is.

Szóval: telefonos fotó, nem photoshop, így jött ki a gépből. tényleg remek képeket készít, megmondom, melyik, Samsung Galaxy S4. futáskor nem viszek mást, csak a telefonom, azzal szoktam ezeket lőni, viszont itt több is készült, mert ahogy visszaértem a kiindulóponthoz, éppen alakult  a sok szín és nekem minden fázisról kellett egy fénykép.

a fülemüle füttye

Azt a játékot ismeritek, hogy utalnak nektek A bankból és az nem érkezik meg B bankban lévő számlátokra? Iszonyú jó. Az utalás elment, a pénz levonódott, papír van róla, de nem a föníciai fizetőeszköz, csak egy nyomtatvány. Ezzel aztán futkoshattok ahová akartok, az nyer, aki tovább bírja.

24 óra

Szerintem kevés olyan év volt az életemben, amikor ilyen keveset olvastam, mint idén. Egyre inkább úgy alakul, hogy csak este éjszaka tudok olvasni, miközben egyre erősebb az a vágyam, hoyg alhassak. Jó, hát elolvasok 20 oldalt, de ennyi. Semmi éjszakázás.

Még nem tudom, honnan tudnék időt lecsípni az olvasáshoz és nem is nagyon tetszik, hogy ezen gondolkodnom kell.

mindennapi derültségünket add meg nékünk ma

Háklis vagyok, tudom. Rendben, hogy a bejegyzések mehetnek a FB-ra, mármint nem innen, innen csak kevés, a mozgósból inkább, de én azt szeretem, ha a lájk a blogra érkezik és ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni. Számtalanszor elmondtam, hogy miért, odaírtam, indokoltam, ugyanis szerintem ne nyomjanak lájkot az emberek egy olyan linkhez, amit nem olvastak és lehet, hogy baromira nem is tetszik nekik, csak látják, hogy (ebben az esetben) én írtam és akkor az lájk.  

Lájk a francot.

És akkor ezt nem mindenki érti, én meg speciel értem a fb-os könnyelműséget, csak nem szeretem, engedtessék ez meg nekem. Na de ma eljött az én időm, oké, hoyg véletlenül, de ugye az volt, hogy tegnap  részt vettem a Nike  Félmaratonon és hogy így a DK-s pólómban már benne van egy félmaraton. Én tudom, hogy ez így lehetne akár a politikai manipuláció tankönyvbe illő példája is, azonban ezt már csak az tudja, aki elolvasta a bejegyzést és nemcsak nyomta a lájkot ezerrel. Elmondanám, hogy leveleket  is kaptam, gratulációkat, és ettől eléggé odavagyok, mert bebizonyosodott az, amit eddig is hangoztattam, hogy az emberek birkák érthetetlenek számomra.

fény - kép

Gondoltam én ide egy versrészletet, mert az olyan stílusos, de nem lesz vers, nem lesz részlet.

Csak a fény. Csak a kép.

előreaggódás

Most még szép a nap, most még könnyű futni, na de ha beköszönt az ősz...!

pedig már csütörtök van

Még nem jött haza.

back to NL

Pénteken tehát hazaérkezett a Legkisebb a 12 hónap helyett rövidre zárt, így 1 hónaposra sikeredett svájci útról, majd ma, szerdán felraktuk őt egy újfent Hollandiába induló gépre. A kettő között pontosan 5 nap telt el, s ha emlékszünk még, hogy nemrégen 5 teljes héten át valósult meg a békés egymás mellett élés, akkor talán nem meglepő, hogy ha azt lakonikusan csak annyit mondok, hoyg ez az 5 nem az az 5 volt.

Mindenesetre az történt, hogy amikor becsekkolt és már majdnem átment a kapun, akkor mi egy pillanatra egymásra néztünk Zével és egyszerre sóhajtottunk fel, hogy, na, letudtuk, minekutána egyszercsak azt láttuk, hogy a Gyermek jön vissza. Esküszöm, összeszorult a szívem, felmerült bennem több lehetőség is, mittomén, körözött terrorista, lejárt az útlevele, a hollandok nem kérnek belőle, vagy akármi, de szerencsére nem, csupán a  beszállókártyát ( a hosszú, fekete hajú lánynak) Molnár Sándor nevére állították ki. 

Végül másodszor is elbúcsúztunk tőle, s állítólag lassan oda is ér. 

Rettegj, Hollandia.

előny

Soha nem gondoltam volna, hogy a testem komoly fegyvertény lehet, de ma a buszon mellém telepedő lány oly rohadt hangosan hallgatta a zenét (a fülébe dugott kábelen keresztül, WTF), hogy bár igyekeztem  rosszallóan ránézni (simán  visszanézett rezzenéstelen tekintettel), s igyekeztem ezt ráutaló magatartással  erősíteni (belehajoltam a képébe), egyszercsak meguntam, s az eredetileg összehúzott testem elengedtem. Éreztem, hogy ráutaló magatartásként fészkelődik és mocorog, de rezzenéstelen tekintetem nekem is van. Adandó alkalommal át is ült a szomszéd ülésre.

de vajon melyik rész valós és melyik tréfás?

A múltkor meg az történt, hogy a közösségi oldalon valaki valamiért megdicsért (azt hiszem, a kendőért, amiért itt egyébként nem nagyon, nem is értem, majd jól nem mutatom meg a következendőket) és kérdezte vagy állította, már nem emlékszem, hogy milyen ügyes vagyok, hogy ehhez is értek. Én az igazságnak megfelelően válaszoltam, hogy frászt sajnos, több mindenhez értek kicsit és hogy szétszóródom. És ez a szó nagy tetszést aratott ott, nagyobbat, mint itt a kendő* és nagyobbat,. mint szerintem kellett volna, így gyorsan meg is sértődtem, mert van ugyan orra Cyrano-nak, de azért tán mégsem kellene ezt így, nyíltan és iziben javítottam magam, hogy nagyképűen ezt reneszánsz embernek mondják és ezt elég nagyképűen is mondtam, bár viccből. És ez is tetszett bizonyos embereknek, de csak kevés átfedés volt a két réteg között, szerintem ez jól jelzi a rólam alkotott véleményeket.

Mindez azonban nem jutott volna eszembe és nem hánytorgatnám fel, ha szétszóródó emberként nem több mindent olvasnék paralel és az egyik könyvemben nem jön velem szembe az alábbi mondat: " Aki csak egy dologhoz ért, ahhoz sem ért igazán.**"

Azt még nem tudom, hogy én ezzel egyetértek vagy sem, mert a sok minden, amire ugyebár szórom a figyelmem, annyira leköt, hogy nem tudtam koncentrálni erre az egyre, de milyen jól hangzik, bármikor zsebből előrántható, instant jól-megmondás.

* nem érzékeny pontom, dehogyis, ugyan

** Design. A forma művészete

olvasok én sok pszichológiát

Én például igenis nem szeretem a hibáimat és a rossz tulajdonságaimat, de nem úgy nem szeretem őket, hogy akkor én inkább tökéletes szeretnék lenni, hanem úgy nem, hogy rendben, legyenek hibáim, de másfajták. 

Elfogadom én a tökéletlenséget, de nem lehetne, hogy másképpen legyek tökéletlen?

hello szeptember

Elfáradtam a nyártól, a hőségtől, a rengeteg napfénytől (majd visszasírom, de ki tilthatná meg akár a mostani, akár a nyafogós változatot), elfáradtam a megoldhatatlan, vagy annak tűnő feladatoktól, a restanciáimtól, a mások részéről rám nehezedő nyomástól, de attól is, ami állítólag nem nehezedett rám, csak úgy éreztem (röhögnöm kell), de még attól is, amikor türelmesek voltak velem, pedig presszionálniuk kellett volna.

család ellen nincs orvosság

A legújabb hírek szerint a Legkisebb pénteken érkezik haza, én bemegyek érte, hazajövünk, aztán innen visszamegyünk Pestre, de már Zoltánnal, bent felszedjük a Középsőt, hárman lemegyünk Csongrádra, apósomhoz, de onnan Luca szombaton délután vissza Pestre, mert koncertre megy. Este Zoltán átmegy Szegedre, miközben én máshová megyek, hoyg aztán végül együtt induljunk haza.

Mindeközben Virág itthon intézkedik ezerrel, mert ha minden igaz, már megy is tovább, vissza Hollandiába, ezúttal Rotterdamba.

A Legnagyobb? Ő problémamentes.

kertek alatt jár

káosz

Mégis ki kérte a gmail-től, hoyg rendszerezze a beérkező leveleim? Mert én biztosan nem. Mióta önkényuralom van, azóta a blogokra érkező kommentek felét nem kapom meg, mert rapszodikusan helyezi el az általa kitalált három mappa egyikében, erre pedig csak akkor derült fény, amikor véletlenül a közösségi mappára kattintottam és találtam benne érdekes leveleket. Naná, hogy megnéztem utána  a promóciósat is, de milyen jól is tettem.

A legátláthatatlanabb, de megszokott rendszer is jobban működik,  mint a könnyítésre létrehozott, ám működésképtelen rendszer.

hát így és ezért

A Legkisebb egyébként egészen jól van, csak elege van a családból és eljön onnan, nem az a típus, aki ha nem érzi jól magát egy a helyzetben, akkor is csinálja becsületből, konokságból vagy akármiből, ő szereti jól érezni magát és ha ez nem valósul meg, akkor ő abból kilép és új utakat keres magának. Nem mondom, hoyg nekem ez nem szokatlan, én addig veszek részt egy-egy ilyen szituációban, amíg bírok, gondolom, ezzel sokkal több kárt okozva magamnak.

Mindenesetre Virág szereti, ha van magánélete, ő szeret egyedül lenni, neki nem gond, ha egyedül megy sétálni, vagy ha nincs programja délutánra, ő elmegy futni, hegyet mászni, bicajozni, bármi, neki szüksége van, hogy naponta legyen x órája, amikor csak maga van, itthon is sokat üldögélt a hegyoldalban és szerintem ez érthető és elfogadható. Természetesen szeret buliba is járni, ezek nem egymást kizáró tényezők. 

Most viszont úgy alakult, hoyg teljesen belemásztak az életébe,  s bár fentebb írtakat próbálta tisztázni a host-family-vel, egyszerűen nem ment, állandóan a nyomában jártak , na jó, ez az ő elmondása, de azért az, hogy szombaton reggel 7-kor felkeltik azzal, hoyg az  esti beszélgetéskor valami kimaradt, az tényleg nem normális dolog, mint ahoygan az sem, hogy az anyuka teljesen a horoszkópnak veti alá magát és minden történést, nem-történést ezzel magyaráz, ráadásul Virágot is elküldte a saját spirituális vezetőjéhez (?), akinek a címét ő nem találta meg szerencsére. Az ember azt nem talál meg, amit nem akar, ugye.

Szóval, változások vannak, és ez mindig abban érződik a leginkább, hogy váratlanul kiderül rólunk, szülőkről, hogy tök jófejek vagyunk, kedvesek és megértőek és nagyon hiányzunk, és beszéljünk már csak azért is, hoyg hallja a hangunkat, de mindenek mélypontját az jelentette, mikor a Teliholdfutam utáni izzadt képemhez valaki odaírta, hoyg na, hát 10 évet fiatalodtál, Rita, szóval, ezt Virág kiegészítette, hogy és milyen szép is vagy.  Azt hiszem, nagyon jönni akar a Kölök.

,