Nem kifacs

art citrom, annál sokkal rosszabb.

Minden belefér,

vagyis néhány kártya, régi típusú személyi igazolvány, mindenféle papírok, a cipzáros részbe pedig pénz, sok pénz. Ráadásul patenttal záródik, én ütöttem(-vágtam) bele, egyedül. Az elején a csík, az meg kell. Csak.

 

      

   

       

        

Hogy tetszik?

Mi úgy nem ettünk nyulat,

hogy barátnőm hozta, fagyasztott állapotban, saját tenyészetből (vagy hogy mondják), este hozta, reggelre kiolvadt, de ahogy olvadt és vette fel a nyúlpózt, úgy néztük egyre jobban aggódva, hogy lesz ebből ebéd. Reggel ránéztem a zacskón keresztül, s úgy véltem, én ezt nem tudom szétvágni, tudom, hogy már nem  él és hús, de akkor sem, nem megy és kész, közben jött ZM,  hogy ez nagyon horror, de az i-re a pontot a Legkisebb tette fel, aki azt mondta, ez nem nyúl, hanem nyuszi, egyébként pedig milyen megenni egy szőrös állatot, a húsevés és kannibalizmus közötti határvonalat az jelenti, tolla avagy szőre van az állatnak, szőröset nem.

Így egy másik barátnőméknél volt nyúl ebédre.

Nálunk mustáros csirkemáj volt, viszont kipróbáltam a Pavlovát, a Nigella 8 tojásfehérjés adagja nemhogy torta nem lett, de beterítette a legnagyobb tepsimet, kisülés/szárítás után fent említett gyerek szörnynek titulálta, nem véletlenül. Megkapta a magáét*, úgyismint tejszínhabot és gyümölcsöt, én pedig egy remek hasmenést tőle.

Így kell elbánni a vágyakkal.

* nem a gyerek

Vasárnapi vers

Fodor Ákos: Hirdetés

Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy-
istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú
világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra.
Ráfizetés: majd meglátjuk szerint.



(vö. Örkény)

Megfigyeltem,

hogy időnként nem olvassák el a csillagozott mondataimat, meg ami a bejegyzés végére kerül, az néha lemarad, ami nem baj*, de ezt kicselezendő, most mondom, hogy a legbüszkébb a táska pántjainak rögzítésére vagyok, hogy én!, egyedül!, kütyüt, jó helyre!, és hogy előtte még magamtól kitaláltam, na. 

Egyébként pedig ezt a mintát már használtam, s még fogom is. A táska fazonja a big bag, de szélesebb lett egy kicsit, meg hosszabb is.  Ezt a műbőrt valami aranyáron adták nekem, nem is értem, miért vettem meg, gondolom, a színe miatt?,  azt viszont igen, hoyg csak a saját táskámra használtam fel, de akkor még nem tudtam, hogy az az én táskám lesz. Szép mályva színe van és elég vastag is.

Nekem az a bajom a két, eltérő tulajdonsággal bíró anyagból készült táskákkal, hogy mi van, ha mosásra kerül a sor? Mert előbb-utóbb....  Ezért nem merek bőrt használni, pedig van itthon egy-két szép darab, egy teljesen más, azóta befuccsolt projekthez vettem őket, azóta (csak) nézegetem őket.

 

A műbőr viszont jöhet. Egyébként azért tettem az aljára, mert ugyan jön az ősz, az eső és a sár, de no problemo, mert akkor is bátran le lehet tenni a földre, vizes szivaccsal takarítható. FB-on írták, hoyg egy nő soha nem teszi le a táskáját a földre, sorry, velem előfordult, még a metróban is, koszos, büdös metróban, mikor már nem bírtam a vállamon, most akkor vagy túlpakoltam vagy nem vagyok nő.

És hogy zárjam az ívet, annak, aki még itt van, mondom, hoyg azért erősítettem meg a pántokat, mert ki akartam próbálni a kütyüt ebbe a táskába igazán sok minden belefér, nehogy ne bírja a pánt.

* de baj

Lassan

listát állíthatok össze az általam már nem olvasott blogokból, elsőként a nyáltenger.hu esett ki a rostán. Nem, nem ez a címe. Ez a tartalma.

(nem, nincs az oldalsávomban)

A frissen

támadt hobbim védelmében, mert az előbb azt találtam írni, hoyg nem lehet belekapaszkodni, amit továbbra is fenntartok, mert nem lehet; finom, kecses, lágy mozdulatokkal lehet csak közelíteni felé, majd megtanít engem erre a horgolás, hogy hogyan közelítsek felé, váltsak tempót és ritmust, de legfőképpen hozzáállást, egyébként pedig ne várjak sokat tőle, elvégre hobbi, én választottam, szabad akaratomból, na, de a pozitívum, hogy maradjunk a választott fonalnál,   ne engedjük szanaszét ugrálni gondolatunkat, szóval az az, hogy csak vízszintesen tud futni, függőlegesen nem, nem kötés ez, kérem, kellemetlen meglepetések nem érhetnek, nincs jóvátehetetlen, csak egy kis munka, s már ott vagyunk, hol voltunk, hát ki mondja, hogy ez nem pozitívum, ugyebár.

SBS

Én úgy képzelem,  hoyg a horgolásnak/kötésnek olyannak kell lennie, amilyennek tervezték, ha nem olyan, akkor ez egyszerűen nem jó. Ezért éjszaka megint elkezdtem a SBS-t, ha jól számolom, ez volt a nyolcadik kezdés, ezúttal Barka Felhő Limonádéból.

Nem kel sajnálni, kimondottan jót tesz nekem, hogy nagyon kell figyelnem, nagyon kell koncentrálnom, az egyébként módszeresen szétugráló gondolataimat igyekszik kordában tartani. Mindig nehéz helyzetekben kezdek el valami újat megtanulni. Rendben van ez így.

Egyébként megfigyeltem, hogy egy dolog zavar a horgolásban, mégpedig az, hoyg nem tudok belekapaszkodni, a kötésnél ott a két tű, fogni kell, tartani kell, hogy ki kit, az lehet kérdés, itt még a már meghorgolt darabot is csak félte fogom, ezen sürgősen változtatni kell.

A tegnapi észrevételek nagyon hasznosak voltak,  s bár most már nagyon figyelek a középső szemre, nem mindig sikerül a közepébe szúrnom,   úgy képzelem, ennek az az oka, hogy rájöttem, szorosan kell horgolnom, különben nem látszódnak a féldombok, a szorosságtól viszont küzdenem kell  a jó helyre való öltéssel. Jól gondolom?

Előreláthatólag

sűrű lesz a november-december, meg az október is, ezért nem fogok tudni külön karácsonyi játékot hirdetni, úgy vélem. Ezért azt találtam ki, hogy az év hátralévő hónapjaiban egy-egy játékot hirdetek, méghozzá úgy, hogy minden hónap utolsó hetében lehet játszani, a sorsolás mindig a következő hónap első napján lesz,  a most meghirdetett játék tehát augusztus 31-ig tart, szeptember 1-jén sorsolok. Ez most kimondottan a FB oldalon történik, azoknak, akik azonban csak a blogot olvassák, valamit kitalálok decemberben. Vagy hamarabb.

Most tehát a következő szettért lehet játszani, méghozzá itt:

És hát nem

fenyegetésképpen,  csak azért, hogy legyen idő felkészülni, hogy ne kelljen majd szájtátva nézni, hogy ilyenek is vannak, öntudat, magabiztosság és  küldő csíny egyben, egy testben, szóval, mondom, hoyg szegediek, készüljetek, leköltözik az egyik gyerekünk.Vége a nyugalmatoknak.

(nekünk meg talán kezdődik, hahaha)

How to

Az aszalt paradicsom készítése, az egy nagyon bonyolult dolog, mert legalább három munkafolyamatból áll, meg kell mosni a paradicsomot (1), fel kell darabolni (2), meg kell sózni (3) és ki kell rakni a napra (4). Persze, el kell rendezgetni egy nagy tányéron (5) és le kellene fedni tüllel (6), de azt én el szoktam felejteni.

 A napot, hát azt mostanában nem kell kérlelni, hogy süssön, nem is kap sorszámot.

Én már azt

gondoltam, a nyárnak vége, s vége a nyári táskáknak is. Balgaság*, asszony  a neved, a nyár még sokáig tart, sőt, lesz jövőre is, gondolhatta a két megrendelő.

 

*mármint tudom, hoyg gyarlóság

Shawlette, azaz sólet

Olybá tűnik, nem megy a horgolás. Mármint képes vagyok egy tűvel a szálakat összefűzögetni, képes vagyok mindenféle pálcát csinálni, most már talán meg tudom különböztetni a szemeket egymástól, de még a rajzos ábrát is megértem (inkább, mint a leírást, azt a kötésnél sem), csak ez valahogy nem áll össze egy kendővé.

Például itt van ez az... izé, mert South Bay Shawlette-nek nem nevezhetjük mégsem. Még ha annak indult, akkor sem.

Megnéztem az univerzumban kerengő szinte összes SBS képet, úgy állnak a szemek, mint aratáskor a búzakévék, rendben, minden szem jó helyen van, minden szem kellőképpen laza, az enyém meg...

Túl szoros? Túl laza? Nem megfelelő a horgolótű mérete a fonalhoz? Túl színes a fonal?Nem egyenletes? Vagy micsoda...

Én ezt úgy szeretném élvezni, érzem, hoyg tudnám, gondolom, ezért nem hajítottam még el.

Karbantartó kerestetik

Ezen a nyáron előbb az öntözőrendszer gombja romlott el, most pedig a  hőfokszabályozó kapcsolója egyszerűen beragadt. Hát ezért.

Nekem semmi

bajom nincs a szett szóval, sőt, én, kérem, szettekben gondolkodom, először a táskához készítettem neszesszert*, most pedig a tolltartó-neszesszer-kulcstartó szett került sorra. Szeretem az egységet, a rendet, az összhangot, számomra nem unalmas, hanem kiegyensúlyozott. Gondolom, a bennem lévő hiány generálja a vágyat. Vagy a törekvést.

Nekem a kis barna pöttyös, az a legjobb. És nektek melyik tetszik a legjobban?

* aztán még sokan

És a

szilvásgombócról kéretik nem megfeledkezni.

A hétre

betervezett szilvalekvárfőzés, lecsóeltevés holmi időjárási viszontagságokra hivatkozva nem maradhat el, fűtök, na. Az aszalt paradicsom viszont magától is.

Hacacáré

Tehát volt ez a lánybuli, amit a szülinapomra rendezett nekem az Orsi és a Marilány, nekem ebben az volt a feladatom, hoyg végre ráérjek, s amikor ráérjek, akkor vigyem a vodkámat, meg útközben vételezzek narancslevet. Ez így teljesíthető volt, bár amikor a Spar-ba bementem és szófogadó állampolgárként jeleztem a biztiboy-nak*, hogy van nálam egy üveg vodka, akkor hunyorgott, hogy a tisztes őszes külső semmire nem biztosíték, ám amikor zavaromban még hozzátettem, hoyg de már ittam belőle, így végülis akár felesleges is a matrica rá, akkor már nem néztem a szemébe, hát miket gondolhat ez rólam, adom alá a  lovat. Egyébként a vodkából a szokásos 1 centimet  ittam meg, ennyit bírok, egy üveg vodka nekem sokáig kitart, viszont viszem mindenhová magammal.

És volt rengeteg   lufi, héliumos lufi is, földön, plafonon, tükrön, és volt kifeszített, amerikai filmes felirat is, és volt vacsora is, főztek a lányok**, meg sütöttek, és bár volt az a furcsa aggodalmam, hoyg mi van, ha nem is tudunk egész éjjel beszélni, ezt azért elég jól abszolváltuk, azt hiszem. Ottalvós buli volt, én a nyúllal aludtam egy szobában, ezt is kipróbálhattam, eddig még sosem.

És akkor még ajándékokat is kaptam, számomra kiderült, hogy nemcsak könyvnek örülök, bár a lányok beletettek a csomagomba egy könyvet is, de volt benne bögre!, lyukasztó!, meg mindenféle, ez nem olyan tételes felsorolás, a bögrét már mutattam, a lyukasztó meg azért lényeges, mert az nekem nagy vágyam (ilyen egyszerű lélek vagyok, igen), a sokat emlegetett szakértelmemről meg annyit, hoyg nem láttam, a papír melyik részét kell bedugnom a szerkezet melyik részébe. De ma már gyártom a madaras papírokat, ezt szögezzük le.

 És akkor kaptam még ilyen személyes (itthoni) használatra készült címkéket is, a publikus részt mutatom, én azóta is derülök rajta, átnézem naponta a csomagot, mert az jó nekem.

 

És még mindig nem mutattam meg mindent.

* ezt ma így mondják, én ezt hiteles forrásból tudom

** hogy a helyén kezeljük a dolgot: a nem (sokszor) főző lányok főztek nekem egy egész délutánon át, erről nekem az "édes jött az erősből" bibliai vers jut eszembe, mert annyira....!

Elvárható

lenne, én úgy hiszem, egy teljes, ágyban töltött délutánt követően, hogy a következő nap friss, üde és kipihent lesz az ember, hogy öröm ránézni, felüdülés minden szava, humora a régi fényében tündököl, de egyébként is, hogy tündöklés az egész ember, tetőtől talpig. Én meg úgy vagyok, hogy megkopott rajtam a fény, de nem emiatt szomorkodom, mert ismerem magam, s tudom, hogy itt van a kertek alatt a lendület, nem kell engem félteni, emiatt biztosan nem, én afféle  halandó főnixmadár* vagyok, mármint nem a női önmegvalósítás modern értelmezésében, hanem a klasszikus jelentésben.

A szomorúság pedig... nyilván része az életnek, azt is, bár nem tárt kapukkal, de elfogadom.

*egyébként meg olyan ronda szegény madár, nem is tudom, akarok-e főnix lenni

Míg én

heverésztem, a Vilma nekilátott pirulgatni, de fotót nem tudok mutatni, mert a kertbe való felsétálás oly mértékben megterhelő volt, hogy kénytelen voltam a megpirult, s az éppen pirulni készülő példányokat is magamévá tenni (erőnléti felkészülés a lesétáláshoz), üres kézzel mentem, üres kézzel tértem vissza az ágyba, senki nem tudhatta, a kettő között mi történt.

Felhőket

fogok fényképezni, ez lesz a hobbim, eldöntöttem.

Én mára

a teljes elfáradás állapotába kerültem, régen tapasztalt állapot, nem is éppen kellemes, de túlélhető.

Vasárnapi vers

Fodor Ákos:  Koan

még az sem kizárt,
hogy a céltábla nyilad
útjába kerül