Zazálea

Figyelem, figyelem

2012-01-29T17:17:00.000+01:00

Tudom én, hogy nagyon becsapós a kérdés, tudom, elvégre én találtam ki nem kevés agymunkával, ezért figyeljetek, mit jelöltök be, mert már hét rossz megfejtés is érkezett, irgalom, el ne hagyj.

Nagyon hivatalos játék

2012-01-29T13:53:00.002+01:00

A FB-on ígértem játékot, de nem szerettem volna véteni a szabályzat ellen, ráadásul a blogolvasóknak is jót szeretnék, hát tessék, itt egy nagyon hivatalos játék, tudásalapú.

Nyakunkon a tél!

Illetve a tél (mint a hideg szinonimája) elleni védekezés egyik formája, a sál. Tekerjünk hát nyakunkba sálat, Moebius-sálat. Igazából nem is kell tekerni, mert ahogy a neve is sejteti, már eleve van benne egy kis csavar, minden értelemben.:)
A képen látható három Moebius-sál közül kettő talál gazdára, ami azt jelenti, hogy KÉT résztvevő nyer, ezt a hideg következtében fellépő rosszkedv ellen szánom. Ki vitamint kínál, ki sálat, ugyebár..)
A sálakat én készítettem, gyapjú-akril fonalból, nem szúrósak, puhák, finomak és melegek. És színesek......

Ahhoz, hogy a te nyakadat melengesse az egyik sál, nem kell más tenned, mint kitöltened az alábbi kérdőívet, valamint válaszolni a minden bonyolultságot nélkülöző kérdésre és kész. A helyes válasz beküldésének határideje: 2012. február 5. éjfél.

<p>&amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;Loading...&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;amp;amp;amp;amp;gt;&amp;amp;amp;lt;/p&amp;amp;amp;gt;</p>

FB

2012-01-29T09:13:00.002+01:00

Hogy mostantól barátok vagyunk, mondja a FB. És ez csak egy kattintásba kerül.

Éleslátásom messze földön híres

2012-01-28T20:57:00.000+01:00

Az első párizsi utunkról találtam képeket a gépen, rendkívül lényeges képeket*, hogy milyen az utcakő, a templom szellőzőrácsa, az utcatábla, egy édességbolt kirakata, kilincs (sok kilincs), ajtó, rengeteg ajtó, főleg kékek, néhány zöld és piros, sütemények, kávéházak belülről, a Ladurée** mosdója, sakkozók a Luxemburg kertben, a legrégebbi ház, spaletták csukva, spaletták nyitva, kerítések, Suger apát amforája (vitrinben) és ki ne maradjon ez a kedvencem, a gyöngyszem.

Aki tudja, hol készült, ne tartsa magában. Nem, nem ez az épület legjellegzetesebb része, tőlem olyat ne várjatok.

* sokat elárul ...rólam

* klikk a dobozra

Mindennapi drámánk

2012-01-28T09:08:00.000+01:00

Nincs ember, aki elviselné ezt az iszonyatos kupit, ami itthon van, a nappaliban még bent van a hatalmas vatelinhenger (1,5 méter magas és kb. 80centi az átmérője), mégpedig azért van bent, mert a kamrában, ahol egyébként a helye van, nem fér be, vagyis befér, de ha visszarakjuk, akkor nem bírjuk majd kiszedni a leendő varróasztalom lábait, amiket most még nem vehetünk ki onnan, mert ahová tesszük, ott még egy polcrendszer van, tele, nyilván, ahoyg kell. Mondjuk, nem tudom, miért a vatelint ragadtam ki ebből a történetből, miközben a hálószoba, ahol már bent van az ágyunk és semmi más, így meglehetősen spártai, de állítólag ez kell a nyugodt alváshoz, bár ebben nem hiszek, mert én ha alszom, akkor jót, ha meg nem, akkor nagyon nem, szóval ez félig van kifestve, elfogyott a festék. Meg az idő. A dolgozószoba, hát az valami szuper, ott dobozok (sok doboz) vannak a földön, az ágyunk helyén, mert az, ugyebár, kikerült innen, a felszabadult helyet nem nézhettük tétlenül, kényszerünk van a betöltésre. Előkerültek ... dolgok. Például könyv. Sok könyv.

Van festékesvödör is, de csak vödör, üresen. Viszont több. Meg táskák, sok szép, gyári táska, használaton kívüliek, nyilván. Sem kidobni, sem megtartani, semmi nem esik jól. Egy kupacban várják sorsuk jobbra fordulását, a dolgozószoba padlóján, hol másutt, néha egy lecsúszik a többiről, de én akkurátusan visszateszem. A padlón lévő kupac tetejére.

Sosem lesz itt rend, én azt hiszem.

Frissss

2012-01-27T16:40:00.000+01:00

Ezt a képet azért szeretem, mert ~~legalább egy használható lett az ellőtt huszonötből~~ olyanok a citrusok, mintha fényes aszpikkal vontam volna be őket, lédúsak és üdék és frissek és fanyarok és színesek is. Ja, nem is, enni szeretem őket ezért.

Sokatmondó

2012-01-27T09:45:00.000+01:00

Csak hogy helyretegyek bizonyos tévedéseket, mely szerint nálam biztosan nincs selejt, de még pontosabban szabva a szavakat, azaz ráirányítva a figyelmet az alanyra, hogy én csinálok-e selejtet (mert az nem csak úgy van, hanem én hozom létre, méghozzá meglehetősen hosszas munkával), csak annyit szeretnék mondani, hogy a tegnapi workshop-on én voltam az egyedüli, aki rákérdezett (persze már csak utána és halkan, szűk körben) a selejtnek az árba épített szerepéről, senki másnak ez nem jutott eszébe, ami nem az én éles logikámat dicséri, hanem egyszerűen a mindennapjaim részeként nem engedi elterelni a figyelmem róla.

És még szeretném hozzátenni, bár nem egyenesen, hanem kerülőúton, de mégiscsak kapcsolódik a témához, hogy már megint nem tudok patentot beütni.

Ez most

2012-01-26T10:58:00.000+01:00

megint csak lustaság és hozzá nem értés, hogy biztosan le kellett volna csupaszítani a jácinthagymákat (de mikor?még ősszel? vagy most?), akkor nem lenne ilyen cafatos, hanem díszes lenne és ünnepélyes, de én mégiscsak szeretem így, mert látható,. hogy utat tör magának az új, ledobja a cafrangot, maga mögött hagyja, és csak megy, megy, nyílegyenesen felfelé, szeretem nézni, kell a lustaság és a hozzá nem értés is ezen a földön, jut nekünk is hely széles e világon, nem igaz?

Magatokra vessetek,

2012-01-25T22:32:00.001+01:00

mert ha olyat írtok nekem, hogy

gyönyörűek a fotóid. Nem technikailag, hanem esztétikailag, vagyis hogy gyönyörű dolgokról szólnak és jól megmutatják azok szépségét. Régebben sokat nézegettem ezt az oldalt, ahol sok tökéletes kép van, de zatán megcsömörlöttem, mert ezek a képek olyan tökéletesek, mint az éhező, plasztikázott széplányok, de sajnos ugyanannyira lélektelenek is sokszor. A tieid nem olyanok, a tieidet jó nézegetni

és ha azt írjátok a blogotokba, hogy ügyes fotós vagyok,

meg ha kérdezgetitek, hogy milyen masinád van, hogy ilyen szépet

és akkor noch dazu valaki a Föld másik felén berakja az Art that makes me feel albumába egy fényképemet,

akkor sajnos számolni kell a következményekkel. Magatokra vessetek, mondom én.

Na

2012-01-25T19:56:00.000+01:00

A színház meg olyan volt, hogy először is volt függöny, ez nálunk pavlovi reflex, mint már tudjuk, és akkor logikailag kikövetkeztethető az eldöntendő kérdésre adott válasz, igen, tetszett a darab, Szent Johanna Alföldi rendezéssel. Én azt úgy bírom, hogy aligdíszlet, nyilván a szcenikusnak, aki hoppá, hoppá, maga a rendező volt, ez nem kis kihívás, de én szeretem a csupasz színpadot is, ha a színészek jól játszanak, márpedig. Ennél tovább viszont nem mennék, nem fogom elemezni sem a darabot, sem a színészeket*, sem a rendezést**, nem értek hozzá, inkább azt mondom, hogy tátott szájjal bámultuk és előadás közben nem gondoltunk Merlinre sem, pedig tőle jöttünk, ugye. Meg azt is mondom, hogy hazafelé jót beszélgettünk felelősségről, vállalásról, magányról, kihátrálásról, identitásról, feladásról, önazonosságról, választási lehetőségről, hitről, bátorságról, és erőről, meg még egy csomó mindenről, ami most hirtelen nem jut ugyan eszembe, de majd fog.

*remek

** szuper

Hát

2012-01-25T13:32:00.000+01:00

Óh, hát mi már úgy mentünk oda, hogy a mienk lesz, muszáj, na, aztán megláttuk a kerítésnél és odavoltunk, ahogy kell és akkor ott volt még egy border collie, aki ott lakik tartósan és akkor hazaértek az ideiglenes szülők és nekem akkor nagyon összeszorult a szívem, mert fiatal házaspárról beszélünk, szépek és csinosak és kedvesek, övék a másik BC, és ők olyanok, hogy befogadják addig a kutyust, míg nem találnak nekik megfelelő szülőket és azt láttuk, hogy hihetetlen türelemmel és szeretettel beszéltek a mi Merlinünkről, én még ilyet nem is tapasztaltam, hogy milyen is ez a kutyus és mit szeret és hogy is van ő másokkal, és hogy ilyen emberek is vannak, igenis. A Merlin pedig nagyon vékonyka* és nagyon bizalmatlan (csak azt tenném az emberekkel, amit ők velük, semmi mást) és nagyon félős, de azért az egy óra alatt oda-odajött, egyre kisebb köröket írt le és elvette a rágcsálnivalót is, aztán meg már engedte magát megsimogatni és egyszer még nézett is fel rám olyan szerelmetesen (ezt Zoltán mondta, hogy ez már szerelem), de nagyon félős, és akkor most nem írom le a volt gazdájával kapcsolatos káromkodást, de mondjuk, hogy itt van.

És jött a menhelyes Kriszta is megismerni minket, aki kiképző és nekünk összeszorult a szívünk, gondolom én, hogy a menhelyesek ilyen emberek és kész, de akkor is, csillagos ötöst neki(k), néha azért tátva maradt a szánk, ennyi emberség láttán. Tegnap még nem volt biztos, hogy a mienk lesz, de meséltük, hogy van nagy kert, meg patak és erdő, de legfőképp, hoyg van egy Zsömi, aki olyan életvidám fickó, hogy ő biztosan tud adni életkedvet (egyébként ez van Merlinnek, futkosott és ugrándozott), mi pedig tudunk adni szeretetet, úgy gondoljuk és igen, cöcögőknek elmondjuk, hogy igen, a mi lelki hátterünk nyilván abból is fakad, amellett, hoyg szeretjük a kutyákat, nagyon is, és hogy megnőttek a gyerekeink, akik egyre önállóbbak, egyre okosabbak és talpraesettebbek, s bár kötődnek hozzánk, s kötődünk hozzájuk, mégis be kell látnunk, hogy előbb - utóbb (majd) saját életük lesz, bennünk meg itt ez a felhalmozódott gondoskodási vágy, meg szeretet, miközben paralell vannak kutyák, akiknek gondoskodásra és szeretetre van szükségük, nem magyarázom tovább, na.

És akkor még lesz egy ivartalanítás, meg varratszedés, kap egy chip-et, kötünk szerződést (hoyg szeretni fogjuk, nem verjük láncra, meg ilyenek) és szombaton még jön egy önkéntes (vagy kettő, nem tudom) hozzánk, minket is megnéznek saját környezetben, meg hoznak egy másik kutyust, hogy a Zsömle fickó mit szól ehhez a helyzethez és akkor jövő hétvégén megyünk érte és van nagy öröm, nagy boldogság.

És igen, nem ésszerű most kutyát örökbefogadni, egyáltalán: örökbefogadni, jön az ebadó, meg dupla oltás, meg dupla kaja, meg ilyen észérvek, ami jogos, mert közben meg ... na, nem részletezem, de gondolom, nem (kizárólag) észérvek alapján akar az ember három, négy, x gyereket sem. A három gyerekünk sem észérvek alapján lett. Vagy mittudomén.

* a házaspárnál ottlétének két hete alatt már hízott szerencsére, a jó ellátás, ugye, de a bordák még nagyon érződnek.nem lehet 2,5 évet két hét alatt helyrehozni

Nem bírok az érzelmekkel. Meg a történésekkel sem.

2012-01-25T12:16:00.000+01:00

Mégis mivel kezdjem, hogy meglátogattuk Merlint, hogy odavoltunk érte, hogy fájt nekünk távozni tőle vagy hogy a színház meg katarzis volt, esetleg kezdjem a végén, hoyg most kaptuk a telefont, hogy mi kapjuk meg a kutyust, hogy mi lettünk a befutók, vagy arról írjak, hoyg ki ad nekem kölcsön 30 ezret vagy melyikkel?

Válasszatok.

Egy ilyen

2012-01-25T10:50:00.000+01:00

koncentrált nap után most nem is tudom, melyikről írjak, a Merlinről vagy a színházról, a kettő nem ugyanaz, ugyebár. Tele vagyunk élménnyel. Meg problémával, persze.

Azért kell

2012-01-24T14:51:00.000+01:00

az esti színházi előadásra már most elindulnunk, mert előbb megvesztegetésre alkalmas rágcsálnivalókat és egyéb kutyadolgokat kell vennünk, hoyg kellőképpen felszerelve érkezzünk a mai Merlin látogatásra, ami egyébként a világ végén van valahol, kettes szám alatt, de lesz nálunk váltócipő és szöszleszedő henger is, lassan nem is emlékszem, mikor mentünk háztól házig fuvarral színházba.

Rózsás hangulatban

2012-01-24T12:57:00.000+01:00

Most éppen

2012-01-24T09:31:00.001+01:00

bélelt gumicsizmát szeretnék, hogy könnyen tisztítható legyen, meg meleg és csini is egyszerre, ugyanis a Zsömi sétáltatásához használt ősrégi bakancs egyik darabját a célszemély egy kicsit megrágta, mert azt hitte, már nem kell, pedig. Különben is, falun, erdőben sétálni, az kíván némi felszerelést, mit tagadjuk, nyakig vagyunk sárosak, de nem baj, csak menni, menni az erdő mélyén, patak mentén, ~~embertelen~~ embermentes vidéken, ennél jobbat most nehezen tudok mondani.

A hiba

2012-01-23T19:18:00.000+01:00

pedig ott marad, nem javítok. Dacoskodom, hehehe.

Áthallás

2012-01-23T15:18:00.000+01:00

Lemaradt a lényeg, vagyis, hogy nem kizáró ok kedvelni P. Bocuse-t vagy Horváth Ilonát, beleférnek ők a nagy egészbe, nem mondhatni, hogy csak az tud főzni, ki* ...Kéretik jól érteni mindezt.

* továbbfejlesztett változat: csak az főzhet igazán, ki...

Eklektikus

2012-01-23T14:55:00.000+01:00

Az új, szép, ~~nagy erős, izmos~~ könyvespolc alsó három polcát a szakácskönyvek foglalták el, életükben nem voltak még ekkora kényeztetésben, mindenkinek helye van, nem egymás hegyén-hátán, hanem egymás mellett, szoros, de nem kényelmetlen közelségben, elfér itt Pierre Bocuse, Stahl, Chili, a francia konyha és piac, Anthony Bourdain éa Nigella (aki főz), persze Jamie is, de Pelle Józsefné is itt van, no meg az alapműveltség részének számító Horváth Ilona is. Utóbbi két példányban is. Meg a Vasi, zalai parasztételek is. Ki ne hagyjam F. Nagy Angélát!

Meg a többit.

Volt, van, lesz

2012-01-23T13:29:00.000+01:00

Nekem meg műhelyficakom lesz, ami nem fedi a valóságot, mert ficakom most van, talpalatnyi hely, nevezzük kuckónak, ami pedig lesz, az már-már egy sarok, egy rendes, igazi sarok, hosszú asztallal, sok polccal. Sok polc ugyan most is van, sok, teletömött polc, de egyik polc sem praktikus, igaz, mi sem vagyunk azok, mit várok. Before kép biztos, hogy nem lesz, egyszer volt már, elégedjetek meg, azóta sokat romlott a rend, after-kép viszont esetleg, bár félek a nevetségességtől, majd meggondolom.

Állítólag

2012-01-22T17:33:00.000+01:00

ma befejezzük a könyvpakolást, de én nem hiszem el, pedig áll az új könyvespolc is. Vagy könyvszekrény, kinek hogy tetszik. Itt helyezzük ~~örök nyugalomb~~a el a szakácskönyv részleget, a crime section azonban már kész, tetszetős lett, na, s mivel az ágyunk is a helyére került, így a házban végezhető tevékenységek száma kettőre növekedett, úgyismint alvás + olvasás. Ugyan az egyik lámpát ma összetörtem, ill. az olvasólámpáink még nincsenek a helyén, tehát limitált az olvasásra alkalmas helyek száma, de ha összehasonlítom azzal, ami egyébként van a házban, ez mégiscsak közelít az ideális állapothoz, ne legyünk telhetetlenek.

Örökség

2012-01-21T19:17:00.000+01:00

Hogy vasalni kellene, azt mondta először a terítő, de nem állt meg itt, hanem legyintett, hogy ennél fontosabb dolgok is vannak a világban, vasalni, ugyan már, vasalni bármikor lehet, a fények azonban nem várnak.

Több fotó pedig itt.

A Zsöminek is

2012-01-20T19:45:00.000+01:00

mindennap elmondjuk, hogy talán, talán már jön a pajti és ő is nagyon várja. Izgalmában be is fal mindent.

Nagyon izgatottak

2012-01-20T19:34:00.000+01:00

vagyunk, kedden (színház előtt) megyünk megmutatni magunkat Merlinnek, ugyanis a ~~bizottság~~ emberek előtt elfogadásra találtunk mint szülők, úgy vélik, hogy képesek vagyunk szeretetet adni egy kutyusnak, képesek vagyunk visszafordítani a kialakult bizalmatlanságot és egyáltalán ... jó szülők leszünk. Nagyon izgulunk, nagyon.

Nem szürke

2012-01-19T15:54:00.000+01:00

Viszont fagyott. Mindent nem lehet.

Úgy látom,

2012-01-19T12:53:00.000+01:00

jól viselem a telet, jól bírom, még akkor is ezt mondom, ha a sötétet viszont nem, azt sem, hogy szürke reggel, szürke este, meg azt sem, hoyg korán sötét, későn sötét, a szmötyiséget sem annyira, meg a kopárságot sem, a hideget éppen, hogy sosem, a csukott ablakot kifejezetten nem. És ez még így sincs ellentmondásban azzal, hoyg jól viselem.

Megrendelés VII.

Egy 20 nm-es

2012-01-19T09:33:00.003+01:00

pesti lakás azért lenne jó (és akkor most nem kezdem el sorolni a sok mindent, hogy miért, hanem csak egy dologra koncentrálok, olyan önzőképpen), hogy ha például kedden este színház van, szerda délelőtt pedig ruhacsere, akkor ne kelljen hazajönnünk, majd nekem másnap bemennem egy csomó pénzért, hanem bent aludnánk kényelmesen, még tán borozgatnánk is. Például.

Egyébként ezt akkor is fenntartom, ha közben észrevettem, hogy a két időpont között pontosan egy hónap különbség van. :)

Folyt. köv.

2012-01-18T21:42:00.001+01:00

Kapcsolódván az előző bejegyzéshez, hogy fecskefarok (Swallowtail), most egy cinkefarok, vagy hogy is hívják. Én ezt remek képnek látom, mert egész alakosat bárki tud, még én is tudok, ha elég sokszor és hosszan álldogálok a nyitott ablakban, az igazi bravúr az, ha a gyorsan mozgó cinke farkát még éppen sikerül el-/ lekapnunk. Hazabeszélek, igen.

Azért van itt más is, például a kékcinke fenekéről is jó éles képet készítettem. Mindig is képes voltam megragadni a lényeget.

Ez pedig azért a kedvencem, mert miközben a cinke felsőteste éles, éppen nem mozgott egy pillanatig, miközben a szárnyai (érthető módon) igen és ezt nagyon nehéz lefényképezni, igenis.

Bevált szokás szerint a többi kép itt. Van egy-egy kékcinkés, barátcinkés, széncinkés, s akkor ezzel a madártani ismereteimet ki is merítettem.

Óh,hát

2012-01-18T15:09:00.003+01:00

írtam én terveket 2012-re, hogyne írtam volna, jó sokat, aprókat, meg nagyokat, közönségeseket, meg elérhetetleneket is, bár inkább mégiscsak a földön jártam, azt hiszem. Azt pedig, hogy naponta nő a lista, hízik és gyarapodik, azt az adott hangulatom szerint tudom tekinteni, hogy álmodozni, terveket szőni friss és üde dolog vagy éppen hogy mit nem szeretnék még, a Holdat a kertbe gurítani nem?

Például jól kötni, az volna remek, lépni előre, nuppokat szeretnék (és kesztyűket), kin múlik, ha nem rajtam, jöhet a Swallowtail. És akkor kiderül, hogy tudok nuppokat kötni, hogy nem boszorkányság, hogy megy ez nekem, kérem, nagy az öröm egészen addig, míg ki nem derül, hogy nem elég a chart-okat értelmezni, el kell olvasni a leírást is. Lehet anélkül is, csak akkor nem lesz szimmetrikus a kendő. Fejthetjük le.

És akkor én most beírtam egy újabb célt: minden leírást háromszor elolvasni, értelmezni.

A nuppokat viszont abszolváltnak tekintem.

Várólista

2012-01-18T09:32:00.001+01:00

Nagyon izgalmas dologban vagyunk, ugyanis egy border collie-t akarunk örökbe fogadni, és most nem az a kérdés, hogy tetszik-e nekünk a kutya (minden kutya tetszik nekünk), hanem, hogy mi tetszünk-e majd neki és hogy mi jók leszünk-e neki. Két éves kutyusról van szó, aki visszahúzódó és bátortalan, mert semmit nem foglalkoztak vele (de mégis, minek az ilyennek kutya, őszintén) és sokat kell szeretgetni, tanítgatni, hogy feloldódjon, mi pedig azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk erre.

A menhely dolgozói egyébként számomra egészen hihetetlen emberek, eljönnek hozzánk családlátogatásra, hogy felmérjék, tényleg jó helye lesz-e a blökinek, de egyébként is most két hétig a mi körülményeinkre (még egy fiúkutya, egy cicus) fókuszálva figyelik a Merlint. Ha véletlenül nem mi kapjuk meg őt, akkor szomorúak leszünk, de biztos, hoyg neki való helyre kerül, kételyem nincs efelől, és ez jó. Mindenesetre mi vagyunk a várólista élén. :)

Zoltán azt mondta, nekünk kell kapnunk, mert a szomszédban él az Artúr kutya, egy kerekasztalt meg csak be tudunk szerezni.

Mióta

2012-01-17T17:19:00.000+01:00

úgy tudom, hogy én már nem köhögök, azóta hatékonyabban dolgozom, ez nyilván a psziché győzelme a test fölött. Bár az még küzd. A köhögéssel.

Megrendelés V. kipipálva.

Ő köhög, én köhögök

2012-01-17T12:07:00.002+01:00

Meguntuk a köhögést, én például valahogy úgy vagyok vele, ahogy Krisztának mondta az orvos, mondhatjuk, hogy gerincsérv, de akkor műtét lesz belőle. Én például így nem köhögök.

Megrendelés IV. kipipálva. :)

Freestyle-ban

2012-01-17T09:47:00.000+01:00

nyomod a festést, állapította meg ZM, s mindent megtett metakommunikatíve, hoyg jól értsem a mondatot.

Majdnem

2012-01-16T19:45:00.000+01:00

lett egy border collie-nk. Majdnem. De nem adjuk fel.

A hideg ellen,

2012-01-16T14:14:00.001+01:00

valamint a makacs nátha, a kitartó köhögés, de a rám telepedő rossz felhő ellen is úgy védekezem, hogy két halaszthatatlan, ám nem látványos teendő között magamra kanyarítok egy kabátot, s kilépek egyik térből a másikba, a házból a kertbe. Ha már az időből nem léphetek csak úgy ki.

több fénykép itt

Mert válság van

2012-01-16T11:01:00.000+01:00

Reggel mondtam Zoltánnak, hogy ma füstölt lazacot kell ebédelnünk, mert megint festés kezdődött, nem érünk rá, különben pedig vegye észre, hogy válság van, úgy lehet spórolni, hogy az akciós termékekből* vásárol az ember.

* -30 %

Mein Kampf

2012-01-15T18:43:00.001+01:00

Szóval, kérem, nekem már többször megfordult a fejemben, hogy nekünk bármit adnak a színházban, az jó, az tetszik, mert ha felmegy a függöny, akkor mi már boldogok vagyunk és elalélunk tőle, szóval, volt egy kis aggodalmam e téren, de tegnap este megkönnyebbültünk, hogy nem is igaz, magyarul, megakadt a darab a torkunkon.

Hazafelé átbeszéltük az egész előadást, egyébként is ezt szoktuk, de most Zoltán akképpen összegezte az estét, hogy de legalább van polcunk, mondjuk, ő nem mérvadó, mert taps közben feltette a Poirot-tól kölcsönzött mondatot, miszerint "haza lehet végre menni?" Én kérek elnézést.

Egyébként én értettem a darabot, legalábbis érteni véltem, konkrétabban: részeket értettem belőle, de ez még kevés volt az élvezethez, még akkor is, ha egyébként a színészek is jók voltak, kivéve Sinkót, aki meg nem, de a Törőcsik Mari édes volt, a fiatalok lelkesek, és még a poénokat is jól vettük. Nekünk valószínűleg a darabbal volt a bajunk, mit tegyünk, George Tábori nem vált a kedvencünkké, bár azt sem értettük, hogy lehet bohózatnak nevezni, utóbbi még most is döbbenet számunkra.

Másfél hét múlva megint megyünk, megint a Nemzetibe, de akkor a nagyszínpadra, s mivel ott függöny is lesz, a pavlovi reflexnek megfelelően esélyes lesz nálunk a darab, vagyis, lehet, hogy a függöny hiánya minden negatív érzésünk okozója.

Este pedig

2012-01-14T13:52:00.000+01:00

színházba megyünk, de előtte még beugrunk egy szép, nagy könyvszekrényt venni, rengeteg polccal.

Nehéz

2012-01-14T09:24:00.000+01:00

nekem megállnom, hogy ne fotózzak le mindent, a túrógombócot, a viharos felhőket, a Zsömi fülét, a padlót, a rendet, meg a rendetlenséget, az arckrémet és a virágot, de a cérnákat is, nyilván. Majd megszokom, hogy van társam, de most még új és friss a kapcsolatunk, jönnek majd szürke hétköznapok, tudom én, meg a biztos tudat is beborít majd, hogy itt van és bármikor, várom is már ezt az állapotot, miközben nem akarom, hoyg természetes legyen a birtoklás mégsem.

Nézzétek el nekem, újra csak ezt mondom.

Elnézitek?

Valami meseerdő

2012-01-13T19:25:00.000+01:00

A páratlan napokon elefánt, a párosokon ... fa.

Ez kiszámíthatatlan fa, ma éppen jókedve volt, amint látszik. Örültem is...

Barna. Meg türkiz.

2012-01-13T14:03:00.001+01:00

Nem titkolózom, de a többi fotó értékelhetetlen.

Az egyik legjobb,

2012-01-13T10:33:00.003+01:00

mi egy pirítóssal történhet, hogy kéksajtkrém kerül a tetejére. A sajtokat egyébként a sütiburában* szoktam érlelni, mindenféle sajtot beteszek pár napra, jót tesz nekik a csendes, magányos elmélkedés, néhány nap elszigetelt magány után könnyen kezelhetővé, simulékonnyá, értékeiket felszínre hozóvá válnak. Zamatossá.

A kéksajt esetében a sajtot összenyomkodom puha vajjal, ennyi a történet főszála, a csapásvonal,

ahonnan azonban elágaz(hat)nak a mellékutak, ugyanis ha sietős, akkor csak megkenem vele a pirítóst, ha otthon maradós, akkor jöhet hozzá kevés lilahagyma, ha felvágós, akkor diót morzsolunk rá.

És megesszük, ezt ki ne hagyjam ebből a fontos történetből. Méghozzá boldogan.

* a sütiket pedig üvegbe teszem, mint tudjuk

Egyrészt

2012-01-12T19:46:00.000+01:00

van a nem javuló köhögés, ami azért is izgalmas, mert szombaton színház van, másrészt valami titkos féreg rág, azonosítani nem tudom, tán a köhögés mellékjárója.

Mit is kezdjek vele - sorozat, első rész

2012-01-12T13:23:00.000+01:00

Soha nem használtam, csak úgy van.
Revontuli kendő.

Ötlet?

Nincs identitászavara, szerencsére

2012-01-12T06:25:00.000+01:00

Macikám, hát olyan vagy, mint egy röfike - mondjuk a kutyusnak.

Nemcsak

2012-01-11T19:26:00.000+01:00

írni nem volt kedvem. És köhögök is nagyon.A Zsömivel sem lehetett bírni. Elmentünk hát sétálni. Láttunk

szégyenlős (szemlesütős) tobozt:

kucorgó csigaházat:

És sok más egyebet is. Járjatok utána.

Végül ránk (akart) sötétedett. .

Most

2012-01-11T14:35:00.000+01:00

nincs kedvem írni. Hátha estére lesz.

Hol jártál, báránykám?

2012-01-11T09:47:00.000+01:00

Felismeri valaki? Nem az utcasarkot, hanem a hangulatot.

Összefoglalom

2012-01-10T21:48:00.001+01:00

Akartam is, ígértem is, csak nem jutottam oda, hogy összegezzem a tavalyi olvasmányaimat, most azonban egy újabb könyvpakolós este után vagyunk, levezetésképpen éppen jó lesz.

forrás

Szóval.

44 könyvet olvastam el tavaly, hogy ez sok vagy kevés, fogalmam sincs, nem is érdekel, ennyi esett jól, tehát akkor rendben van, nemdebár? Egyre kevesebb időm van, napközben már soha nem olvasok, hétvégén sem, kizárólag késő este / éjszaka, így volt ez tavaly is, s nem gondolom, hogy idén másképpen lenne. Nyaralni idén nem voltam, pedig akkor!

A könyvek egy része (kb. 30 %-a) újraolvasás volt, nem tudom, miért, így alakult, semmi tudatosság nem volt benne.

A leginkább az Ulickaja könyvek tetszettek, a Daniel Stein, tolmács magasan vitte a prímet, gondolom, azért, mert keresztény zsidóként élni, ráadásul Izraelben, az engem mindig is érdekelt, az egész egyszerűen felfoghatatlan. Tavaly elmentünk a Középsővel a Dohány utcai zsinagógába, meg szerettük volna nézni, és ahogy ücsörögtünk a padban, erről beszélgettünk, szerinte ilyen nincs is, mármint keresztény zsidó, önellentmondás (és gondoljak már bele), én meg úgy véltem, hoyg igenis van.. Hát tessék. A könyv egyébként nemcsak erről szól, de erről is.

Ha ebből a csúcskategóriából még egy könyvet kiemelhetek, akkor az Mosonyi Aliz könyve (Boltosmesék) volt, egy este alatt el lehet olvasni, de minek, mikor álmodozni is lehet felette, ugyebár.

Németh Lászlót (Iszony) félve említem, mert hihetetlenül nyomasztott a könyv utolsó harmadában, miközben igenis kitűnő könyv. Csak nyomasztó. Van ilyen.

A legérthetetlenebb könyv Lovas Ildikó nevéhez kötődik (A kis kavics), egyszerűen nem találtam fogást rajta, pedig én a sokak által szidott Spanyol menyasszonyt értettem, legalábbis érteni véltem, most már inkább így fogalmazok. Nem sokkal marad el mögötte Ugron Zsolna könyve, viszont az oly nyomot hagyott bennem, hoyg az azóta megjelent újabb könyvét messziről elkerülöm, nem kívánok véle érintkezni.

Volt néhány csalódás, elkerülhetetlen, Márquez (Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája) és Saramago (Minden egyes név) egy-egy könyve, és volt néhány, formájukat megbízhatóan hozó, kiszámítható könyv is, Durrel például.

Klasszikust keveset olvastam, ponyvát sem sokat, de az előzőnél többet, viszont krimit meglehetősen sokat, ami azért érdekes, mert krimihez én fáradtság esetén fordulok, akkor megnyugtat, hogy valakit meggyilkolnak. Valaki mást.:) Na, szóval krimiből sokat, év vége felé szinte csak azt, ezt nem is magyarázom.

Rövid, ám adekvát összefoglalásom ezzel véget is ért. Van kérdés? :o)

Elfogadom,

2012-01-10T15:53:00.000+01:00

ha más nem látja gyönyörűnek ezt a korhadt farönköt, ám az én szememnek, az én lelkemnek szépséges pusztulás ez, lassan hervadni el, mindig csak egy kicsit halni meg, nem drámai módon és látványosan, hanem napról napra átadni egy darabkát magamból.

A fényképezés egészen furcsa távlatokat nyit meg előttem, észrevenni valamit, ez a legjobb benne, a fénykép a ráadás, a jutalom. Ahogy Dorothea Lange mondja:

"A kamera olyan eszköz, amely megtanítja az embereket, hogyan kell látni kamera nélkül."

A többi itt.

Ha már

2012-01-10T13:32:00.000+01:00

ülni, akkor állni is, ha pedig már állni, akkor varrni is, nyilvánvaló.

Valamikor novemberben készült egy ilyen szett egy édesanyának, Eszter már akkor írt, hogy ő ilyet nagyon és legyek kedves. Ezzel a megrendelés II. kipipálva.

Ez a mai

2012-01-09T18:21:00.001+01:00

büszkeség, hogy két nap fekvés után már fel bírok ülni, vagyis javulok, odáig fajult, hogy ha már ülni tudok, akkor nyilván állni is, nem lehet a kettő között releváns különbség, ezt én a Legnagyobb babakorából tudom, mert oly fejlett mozgáskultúrával rendelkezett, hogy hat hónaposan egyszercsak ülve találtuk, majd három nap múlva meg egyszercsak állva*, nagyon erős izomzattal (és biztosan ezt az örömet ellensúlyozandó, nagyon erős hangszálakkal) bírt, de nyilván nem tőlem örökölte ezt, mert én a mai, ígéretesnek induló javulást egy gyors, ám annál egyértelműbb bukással fejeztem be, s akkor erről pedig (mert mindig csak a hasonlatok, hogyne!) eszembe jut a karrierem, de ne ragadtassuk el magunkat ennyire.

* és akkor tíz hónaposan meg járni kezdett, de nem is járni, hanem futni, ennél nagyobbat akkor néztünk, mikor a következő csemeték nem hozták ezen eredményeket, képesek voltak 14 , meg 15 hónaposan elindulni, igaz, a hangszálaik is gyengébbek lehettek, olyan kis csöndes, nem ordibálós gyerekek voltak, ezt az összefüggést azért ajánlanám a kutatók figyelmébe

A szent és a profán, mondjuk

2012-01-09T13:10:00.000+01:00

Virág Judit, akit én nagyon kedvelek, még nem tette közzé a kollekciót, mikor az ötlet kistestvére már megszületett. Nekem a baloldali a kedvencem (emlékeztek rá?), s ha Zoltán nem felejti el, akkor ebben kapom a teámat. Néha nem felejti el.

Ejh

2012-01-09T09:37:00.000+01:00

Egy reggelre beteg lettem. Fejem repedt, testem melege emelkedett, szemem nedves lett. Elkedvetlenedtem.

Jelen reggel legyen egy kezdet, melyben nem fekszem, fekszem, fekszem, tehetetlen testben nem lelem kedvem, felkelek. Rettegjetek. :o)

Péntekre,

2012-01-06T09:38:00.000+01:00

remek időzítéssel, mert mikor lenne jobb a start, mint azon a napon, amikor heti rendes beszerzésemet intézem, s járom be az egész fővárost, cipekedve, tolongva, amikor még a Herlock Sholmes-t* is tervbe vettük, amikor sok emberrel érintkezem, amikor személyes átadás-átvétel is lesz, amikor illene jó formát mutatni, ellepett a nátha, egy éjszaka alatt jött és győzött, én ezt sosem értem.

Nem ettől váltak a színek fekete-fehérré, egyszerűen szeretem ezt a fényképet, s ezt csak ilyen egyszerűen tudom megfogalmazni.Több fénykép (egészen pontosan: még egy) itt.

*igen, tudom, mi mégis így

Duplafenekű,

2012-01-05T11:23:00.000+01:00

mondjuk. Egészen érdekes, hogy ugyanaz a fazon más és más textúrájú anyagból készítve más és más hatást nyújt, ezen mindig elcsodálkozom.

Több is megvarrásra vár, de legalább a szabások egy részén már túl vagyok. Csak felpörgök végre, vagy miaszösz...

Ez pedig

2012-01-05T09:43:00.000+01:00

korábban készült el, tehát még a Holden Shawlette előtt, egy Gail, karácsonyi ajándékként. Az időben való ide-oda táncolás következő lépéseként majd mutatom, hogy most mit kötök, az nagyon izgalmas. Mármint nekem.

Saját festésű tolnai fingering. Nagyjából két évet állt a dobozomban.

Hát, ha jól látom,

2012-01-04T14:37:00.000+01:00

akkor már csak pár száz könyv és vége az esti programnak, mely úgy történik, hogy hordjuk a könyveket, nem is, mert előtte becipeljük a könyvespolcot az új helyére, próbáljuk stabilra beállítani, és akkor itt most ugrom egyet a történetben, mert ... csak, szóval, hordjuk a könyveket, portalanítjuk őket, mit mondjak, rájuk fér, közben morgunk, kell ez egyáltalán, ez nem tőlem jött a házba , nem vállalom, ezt nézd, nem fér be, nem fér el, nem férünk el, ülünk a földön, egyesével kézbe a könyveket, elcsodálkozunk, hogy ez is, meg az is, kijelentjük, hogy na, ezt soha, hogy Brehm, Bibó, Benedek Elek, na, nem vagyunk ilyen rendesek, amikor az egyik (már késznek nyilvánított) polcon sorakoznak a Szabó Magdák, akkor egyszercsak jön még egy, de nem fér be és lusták vagyunk átrendezni, azt hiszem, így nem szoktuk megtalálni a keresett könyveket. Vannak könyvek mozdíthatatlan pozícióban, berakom a polcra és nem mozdul, körbe kell építenem, tűzhely köré a házat, valahogy így. Ezeket nem is fogjuk olvasni, gondolom én.

Az utolsó előtti polcnál én kijelentem, hogy meguntam, akkor ZM azt mondja, hogy ő is, ettől megijedek, mert félbe nem hagyhatjuk, én már nem is unom nagyon, be is fejezzük a napi adagot, 10-re végzünk is. Aznapra.

Futóbolond fotóbolond

2012-01-04T10:14:00.001+01:00

Szerintem ez lefedi a lényeget, ugyanis nem értek hozzá, nem csúcsminőségű a gépem, nem ez, nem az, csak a szerelem, a tiszta szerelem van. De ahogy a férjem mondja (nem a gép, hanem aki mögötte van), s ahogy panyizsuzsi kommentelte nálam a FB-on (a képet nem a gép csinálja, hanem a szem, ami mögötte van), noch dazu a népi bölcsesség, hogy vak tyúk is talál szemet, megspékelve azzal a véleményemmel, hoyg mindent nem rakok ide fel, csak egyet-egyet, szóval, akkor a futóbolond fotóbolond itten van, ni.

(lehet lájkolni, meg kommentelni, de semmi mást, sem rendszeres olvasók, sem menüpontok, semmi. csak a fényképek.)

Az emlegetett

2012-01-03T19:23:00.000+01:00

házi szalámi avagy

az ismertség időleges. Na de addig...!

Ahogy az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált, szeretem a fényképezőgépem. Oly régóta sírtam már érte, s bár nem egy csúcskategóriás, hiszen egészen pontosan egy bridge gépről beszélünk (ilyeneket szavakat használok), úgy érzem, hogy lelkileg én erre a viszonyra már felkészültem, csak vártam, hoyg jöjjön az igazi. Mondtam is ezt Vicának , s ki értené ezt jobban, mint ő? Meg is értette.

Nézzétek el hát nekem ezt a hetek óta tartó lázállapotot.

Statisztika

2012-01-03T15:27:00.000+01:00

Valamikor órákkal ezelőtt azt mondtam a FB-on, hogy akkor én most szabok, mert felvettem a munka fonalát, de nem is igaz, nem vettem fel vagy felvettem, de elejtettem, a jobban tetszőt aláhúzással kérem jelölni.

Azóta (és ha jól látom, ezt 6 órával ezelőtt írtam), főztem egy finom ebédet, gondoltam a mosásra, a porszívót is megfogtam már, de megacéloztam magam és sorsára hagytam, ezenkívül lefényképeztem a házi szaláminkat, szembesültem vele, hogy ma is lesz a sorozatomból egy rész, néztem ki a fejemből (ezt elég hosszan), valamint megnéztem a blog statisztikáit, mert láttam máshol, hogy ezt most illik vagy divat.

Két érdekes dolgot hozok a számgyárból, az egyik, hogy a legtöbben a zazálea kulcsszó alapján jönnek hozzám és akkor ez jó, ezt szeretem, a másik viszont az, hogy az egyik legnépszerűbb bejegyzés ez, amit én nem akarok elhinni, bár utóbbiban szerepet játszhat az is, hogy két év alatt ugyanott vagyok horgolástudás tekintetében, mégiscsak elrémisztő, hogy akár újraposztolhatnám az egészet.

Viszont eszembe jutott, hogy azt is csináltam, hogy dacosan megfogadtam, nem költözöm állandóra a FB-ra, van, ami továbbra is csak itt lesz, ez van, jó ez itt nekem és kész.

Soha ne engedjétek,

2012-01-03T09:45:00.000+01:00

hogy ~~kihűljön a hitvesi ágy~~ kiürüljön a süteményes doboz/üveg.

Napi jótanácsok rovatunkat olvashatták. :)

Mégis

2012-01-01T10:39:00.001+01:00

Ez az én napom, a január elseje, nem a szilveszter, bár amióta az utóbbit színházban töltjük, jobban kedvelem, de az elseje, amikor semmi nincs, semmi sürgető, semmi fontos, már nem vagyunk a régiben, de még az újban sem, az nekem való. Én majd valamikor a hónap második felében döbbenek rá, hogy 2012, most még csak tudom, de nem érzem. És akkor ezen a remek mai napon előveszem az új naptáramat, bejelölöm azokat a dátumokat, amelyeket egyébként sem felejtek el, születésnapok például, a színházi előadások dátumát, melyekre már jegyünk van, csak azért, hogy teljenek a lapok, új füzetbe, új naptárba írni élvezet, ilyenkor még szépen írok, ellenben az év közbeni, valóban fontos belefirkantásokkal. Ilyen fontos feladataim vannak mára.

Szeretem ezt a napot.

És aki az alábbi fotókból kitalálja*, melyik színházban voltunk tegnap este (találgatni is lehet!), az ... nagyon ügyes. Bizony, hoyg elvittem magammal a masinámat, nem kérdés. A képek nincsenek photoshop-ban megdolgozva (nincs is a gépemen), semmi nem történt velük. Ráadásul nagyon messze voltunk a csillártól. Mégis.

Legyen ez az év hívószava, a mégis.

*aki viszont a közeli viszonyunk következtében tudja, az most ne, please

Év - forduló

2011-12-31T15:27:00.001+01:00

Ezen a szégyentelennek tűnő tavaszi napon, melynek fordulóján új évet köszönthetünk, fényképezőgépemre való képet kerestem, mert lennie kell valahol egy képnek, mi éppen rám vár. És arra, hoyg megörökítse valaki.

Nem szeretem a mahóniánkat, mert szúrós, mert ágas-bogas, mert rossz helyen nő belőle sok (mi ültettük), mert eltakar előlem sok mindent, mert nem látom szépnek, nem lelem kedvem benne.

Sütött a nap, még jobban előhozván minden rútságát (így láttam), de egyben ezt a kis ficakot is előhozta, igazolván, hogy mindenhol van fény, csak meglepő módon néha nem felemelni kell a fejem, hanem lehajolni érte a földig. Sokat kell még nekem tanulni.

Ezzel a képpel kívánok mindenféle értelemben gazdag esztendőt mindazoknak, kik erre jártak, erre szoktak járni vagy véletlenül idetévedtek. Ölellek benneteket szeretettel.

Cuvée,

2011-12-31T12:58:00.002+01:00

így nevezem a fonal színét, Bucitól kaptam, talán még nem is idén, hanem tavaly? Nem tudom, de nagyon szeretem, bár ehhez képest sokáig váratott magára az el/megkötése.A mintát a ravelry-ról szedtem, s ahoyg az velem gyakran megesik*, nem olvastam el a leírást, nagyjából semennyire sem, csak azt láttam, hoyg milyen szép a kendő alja azzal a csipkével. Így, mikor elkezdtem, derült ki, hogy jó hosszan harisnyakötés van, de nem bántam, elvégre az egyenletes kötést is gyakorolni kell, még akkor is, ha blokkolás alatt a szemek a helyükre másznak, s kisimulnak. Akkor is.

Mikor végre a csipkerészhez értem, s felkészültem, hogy akkor mostantól koncentrálni kell, mert jön a java, akkor meg az derült ki, hogy ez semmiség, ezt a kendőt ugyanis első csipkekendőnek ajánlja a tervező, belépő darabnak. Nekem az első csipkekendőm a Laminária volt Ercsu segédletével, bár azt a szintet azóta sem léptem túl.

Hát, így történt, hogy megesett. Nem izgalmas, csak magamnak érdekes.

minta: Holden Shawlette

fonal: tolnai gyapjú, fingering vastagság

szín: Bucilla festette, én cucée-nek hívom

súly: 85 gramm

méret: 64 x 136 cm

*ebben remek hárítás van, nem én teszem a dolgot, hanem velem egyszerűen csak ... megesik

Az ilyen

2011-12-30T21:03:00.000+01:00

gránátalmás (meg majd az egyéb) bejegyzések nem jöhetnének létre, ha nem lenne az új fotómasinám, mert nem tudom, mondtam-e, hoyg van nekem már, szóval, mióta van (vaaaaaaaaaaaan!), azóta állandóan nyomkodom a gombját, sőt, gombjait és most muszáj közzétennem napi egy fotót legalább, mondjuk a gránátalmámról.

És nagyon igyekszem, hoyg csak egyet válasszak ki a rengetegből, amit róla készítettem, mert nem akarom telenyomni a blogomat képekkel, vagyis, hoyg akarom, de disztingválok. Nagyon erősen disztingválok. Illetve nagyon erősen törekszem, hoyg disztingváljak.

A kevesebb több alapon.

Az én

2011-12-30T12:39:00.000+01:00

gyümölcsöm a gránátalma, és akkor ebben van egy kis luxus is, hogy nem alma, nem körte, nem eper, gránátalma, hogyisne, mit-nem-mond. Titokzatos is, hogy 613 magocska, egyszer majd jól megszámolom, egyszer és majd, most még könnyebb elhinnem, mert elhajlok a könnyebb felé én szívesen. És ahogy ülnek a helyükön, hogy mindnek helye van, az összes kell, nem hullhat ki egy sem*, csodálkozom minden alkalommal, miközben egy kicsit horror is, rubinpiros lé folyik a kezemen, az ujjaim közt, csöpögtetem mindenhová, talán gyerekké válok a gránátalmától, ne-malackodj, ezt nagyon szeretem, nagyon, rázom is a cseppeket. Mindenhová.

Az, hogy vitamin és harsogó és friss és üde, az a hozzáadott érték, de leginkább, hogy savanykás, hogy robbannak a magok a számban, miközben a meg nem magyarázható öröm luxusa feszít szét.

Kinek mi a kedvenc gyümölcse és miért?

*Vas István: Zászlók

Azért nincs

2011-12-29T18:00:00.000+01:00

új meg újabb blogbejegyzés, mert rengeteg a dolgom. :o)

Az elmúlt

2011-12-28T14:49:00.002+01:00

fél évben rengeteget dolgoztam, rengeteget, ez se nem panasz, se nem dicsekvés, egyszerűen megállapítás, nem kell ezt ragozni, így volt ez rendjén, szerettem is nagyon, inkább azon van a hangsúly, hogy sokkal jobban elfáradtam, semmint gondoltam volna. Én nehezen állok le, nehezen teszem le a lantot, a teherbírásom is (néha sajnos) nagyobb az átlagnál, oka van mindennek, ez pedig csak azért lényeges, mert féltem, nem tudok majd pihenni. Pihenni, pihenni, pihenni.

Pedig igenis tudok, jelentem a sok kedves érdeklődőnek, tudok. Nagyokat alszom, nagyokat sétálunk, sokat kötök, filmeket nézek, bambulok ki a fejemből, megyek a barátnőimhez és néha ezeket kombinálom is, bár nem alszom el náluk. És sokat* fényképezek. Az új masinámmal...

*rengeteget inkább

Ujjgyakorlat,

2011-12-27T12:37:00.000+01:00

azaz kössünk egyenletesen. Mármint próbáljunk.

Azt hiszem,

2011-12-27T09:23:00.000+01:00

azt még nem is meséltem, hogy a Zsömi (az édes kutyus) 24-én (délután) megette a mandulatorta felét, amit egyébként nem mi adtunk neki. A többi kitalálható, úgymint előzmény, valamint bekövetkező érzelmi hullámzás mindkét fél részéről.

A kép a másnapi nagy sétánkon készült, nevezzük ezt a kemény büntetés speciális formájának.

Például

2011-12-26T21:29:00.000+01:00

ezt a séta során készített képet azért szeretem, mert én! egyedül! magamtól! kitaláltam! és beállítottam! az időt! a gépemen. És azért is szeretem, mert szerintem szép.

Úgy nagyjából 225-ször néztem meg ma.

Elég nehéz

2011-12-26T18:46:00.000+01:00

annak ellenállni, hogy az új masinámmal készített összes fényképet feltegyem a blogra, de még annak is, hogy a felének a tizedének a 20 százalékát.

A karácsonyi séta

2011-12-26T17:53:00.000+01:00

nyomokban ~~mogyorót~~ havat is tartalmazhat.

Ünnepet kívánok mindenkinek,

2011-12-25T09:55:00.002+01:00

ki esetleg erre jár, s ki nem jár, annak is.

Ebből hagyomány lesz

2011-12-24T10:54:00.000+01:00

Két éve volt karácsonykor már bepötyögtem ezt, de van, minek varázsa nem múlik.

Ha egy csepp szünetre vágytok, tegyétek meg, hogy elolvassátok. Nem miattam, hanem Márai miatt. És legfőképp: magatok miatt.

Márai Sándor: December

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó mögött.
Gyermekkoromban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel dobogó szívvel megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel rivaldafénnyel, sőt, valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt természetesen selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségem felett.
Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt. Nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok. Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s azután mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani, s még mindig várok valamire.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség, aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek sem sikerült soha, a költőknek, akik az érzelmek és az indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni, ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán ne is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.
Mindezt tudva, ez egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugó összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. De mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.

Ez (volt)

2011-12-23T13:15:00.001+01:00

a mákos-parmezános keksz. Napközben gyakran és intenzíven kellett kóstolni, este viszont a festés és pakolás utáni megpihenés során sörkorcsolyává avanzsálódva tűnt el.

Szempontok

2011-12-22T19:12:00.000+01:00

Üvegben tartani a süteményt nagyon jó dolog, mert Zoltán mindig láthatja, mennyi van még, de üvegben tartani süteményt nagyon nagyon nem jó dolog, mert mindig láthatom én, hogy már csak mennyi van.

Nekem

2011-12-22T17:17:00.000+01:00

a könyvespolcok jutottak, könyvek le, könyvek fel, ne gyűjtsetek könyveket, legalábbis ne költözzetek egyik szobából a másikba, házakról és városokról már nem is szólva. Ha mégis, akkor két könyvespolc között süssetek fehércsokoládés-narancsos kekszet, ami igaziból étcsokoládéból készül, de azt nem találtam itthon, ellenben a másikból igen, s ilyentől én nem jövök zavarba, mint ahogyan attól sem, hogy apróra kellett volna vágni, én meg csak úgy tessék-lássék módon tettem, s az sem érdekelt, hogy jobban passzolt volna hozzá a lime. Az eredmény egy selymes, nem erőszakos, inkább látens módon jelenlévő fehércsokoládé íz, mely a naranccsal tökéletes válasz az esti ~~nassolásra~~ pihenés mellé.

Még szeretném megjegyezni, hoyg ehhez az egy fotóhoz én huszonkettőt kattintottam a vadonatúj masinámmal, amely szám sokat elmond a fényképezős tudásomról, s akkor még nem említettem a mákos-parmezános kekszemet, melyről egyetlen egy értékelhetőt sem sikerült, ám ha megéri a holnapot, akkor majd napsütésben ügyesen ismétlek.

Úgy vagyunk

2011-12-22T09:26:00.000+01:00

mi most ebben a házban, mint a friss házasok, kik éppen beköltöztek, dobozok, kupacok, festékes vödrök. A karácsony pedig eljő hozzánk is, nem kell félnetek, mi sem tesszük.

Lehet, hogy

2011-12-21T13:14:00.000+01:00

jobb lett volna az utolsó napig dolgozni mégiscsak, mert most olyan felfordulást rittyentettem a házba, van gipszelés, festés, szanálás (hat hatalmas és erős szemeteszsákkal kezdünk), hogy kétséges, lesz-e fekhelyünk szentestén. Habár... hol vagyunk mi még a jászoltól, bármelyikpillanatos sem vagyok, fűtés is van, étel is van. Hangom ne legyen.

Úgy kell

2011-12-20T22:15:00.000+01:00

elképzelni, hogy mindennel végeztem. Mindennel.

Tegnap még volt egy nagy roham, egy záróakkord, mely méltó volt az utolsó hat héthez, de este 11 után készen lettem a megrendelésekkel, ma reggel mindent becsomagoltam, kínosan ügyelve, nehogy összecseréljem a dolgokat, aztán elindultunk Zoltánnal, hogy személyesen, ill. a postára bízva átadjuk a megrendelt ezt-azt, aztán vásárolgattunk, ebédeltünk finom kínai kaját, vásárolgattunk, fenyőfát választottunk, vacsoráztunk finom füstölt lazacot, megint vásárolgattunk, majd szépen hazagurultunk. Én a lábam be nem teszem a városba mostanában.

A házban pedig majd holnap nézek szét, romokat ma nem kívánok.

Mindig légy készen a humorra

2011-12-19T23:29:00.000+01:00

Ezen az éjszakán, miközben az utolsó megrendeléseken dolgoztam, az jutott eszembe, amikor a Julitól a főiskolai felvételin teljes váratlansággal a Cocom lista mibenlétét kérdezték.

Néhány lépcső mintha kimaradt volna az asszociációs láncban.

Szóval,

2011-12-19T14:42:00.000+01:00

vége lett a wampoknak, ne tagadjuk le, mennyire fáradtunk el, nagyon.

Ma még egy utolsó hajrá, holnap postai feladások és személyes átadások, vásárolgatás, aztán vége. Már csak a szobák felcserélése, egyik kifestése és a bejglisütés van hátra. :o)

Igaz,

2011-12-17T18:09:00.001+01:00

régen volt hír a Zsömiről, nem tagadhatom, hogy szülői büszkeség feszít minket, ha kérdeztek róla. Remekül van, szép nagy kamaszkutyává cseperedett, a mancsa alapján az állatorvos szerint sokkal nagyobb kutya lesz. Még ennél is. Akkora mancsa van, hoyg szoktuk neki mondani, építsen valami testet fölé, mert ez így roppant vicces, elvész a tekintélye.

A fülei továbbra is felesben vannak:

Nagyon tud és szeret figyelni a mamájára, vagyis rám:

És nagyon játszik:

Azt azért el kell mondjam, hogy nehéz volt egy olyan kinti képet találnom, ahol az általa összehordott, komfortérzését erősen befolyásoló (értsd: növelő) szemétkupac nem látszik. Mint a folyó, mikor egy kupacba lerakja az uszadékfákat, csak nálunk minden van. Minden, nemcsak fahasábok.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek

2011-12-16T22:58:00.002+01:00

Például amikor Kicsoda Kriszta kijött hozzám a wampra délelőtt (Timivel) és délután is, és hozott nekem málnalekvárt ugyanúgy, mint előző évben a Goubára, s én azt ugyanúgy otthon, a lépcsőn ülve ettem meg, üvegből.

3. felvonás

2011-12-16T17:35:00.000+01:00

A hét elején bemutatott félkésznek sem nevezett táskák utolsó harmada is elnyerte méltó ~~büntetését~~ formáját.

2. felvonás

2011-12-16T15:00:00.000+01:00

Ha a fotón szereplő neszesszerek rendkívül szoros hasonlóságot mutatnak bizonyos táskákkal, az nem a véletlen műve, bár kötelezettséget nem jelent.

Az én kedvencem:

1. felvonás

2011-12-16T13:19:00.000+01:00

Rengeteg mindent befejeztem, mely mondat jelzésértékű, hiszen túl azon, amit jelent, vagyis, hogy készen vagyok néhány dologgal (inkább sokkal), mutatja azt is, hogy kínzó fejfájás ide vagy oda, hosszan dolgoztam az elmúlt éjszakán (is), s ha még messzebbre ásunk, az is kiderülhet, hogy képes vagyok manufaktúra szabályainak megfelelően dolgozni, tervszerűen.

Soha se mondd, hogy soha.

Nem tudok

2011-12-15T19:54:00.000+01:00

mindent lefényképezni, mert most még az az idő is hiányzik, főleg, hogy nem is tudom kezelni a masinámat. Noch dazu kínzó fejfájásom van, miközben egyre szorongatóbb az időhiány. És aludni sem ártana.

Ráadásul a napok óta nagyon várt, Vicától rendelt képeslapjaimat a postás behajította az udvarra, a Zsömi pedig komótosan szétszedte, de olyan apró darabkákra, hogy a borítékon lévő kézírásból egy betűt sem láttam, a képeslapokról pedig ne is beszéljünk. Amit nem szaggatott szét, azt beletaposta a sárba.Egy darabot sem tudtam megmenteni, csak néztem nagyokat.

(nem a Zsömi hibája egyébként)

Ezt a hetet

2011-12-15T16:31:00.000+01:00

egyébként az ellenségemnek sem.

És a kör bezárul

2011-12-15T14:26:00.000+01:00

Tegnap csokoládépudingot kaptam este, csak valahogy gyanús volt a mennyisége, meg az ebből következő állaga is, aztán a sűrű kérdezgetés (mennyi tejet használtál?), meg a felháborodott válaszok (nem vagyok hülye!) után kiderült, hogy a fél liter tej helyett csak 3 dl ment bele, lett lészen is egy kőkemény massza az eredmény. S hogy mindennek a szemüveg hiánya volt az oka, azon dohogtam eleget, micsoda marhaság ez, messziről látszik, szemmérték, ugyebár, de aztán visszamentem varrni, s közben nem győztem csodálkozni, hogy a barna cérnám mennyire sötétbarna, hoyg ez ilyen volt mindig, nem emlékeztem, mígnem mindent levarrván (persze) ott éktelenkedett a fekete cérna a barna textilen.

Hiába, van, ki csak szemüveggel, s van, ki azzal sem.

Megnőtt a lábam,

2011-12-14T19:52:00.001+01:00

de a lábnyomom egészen biztosan, az ökológiai, mert ebben a mostani, kiélezett helyzetben hihetetlen módon kívánom a húst, én, aki egyébként átlag alatti fogyasztással bírok, most sült kolbászokat, szalonnákat szeretnék, minimum párizsit és most ne mondja senki, hoyg az nem hús, ha lehet kérnem. Nem tudom, nem azóta következett-e be ezen állapot, mióta nagyon komoly érvekkel alátámasztva bebizonyították nekem, hogy a fűtés és a közlekedés mellett a húsfogyasztás a legveszélyesebb tényező a környezetünkre. Sajnos, nem az elvárt módon reagál a szervezetem a hírre.

Minden rajta van

2011-12-14T16:06:00.000+01:00

Hogy mit is szeretnék.

Ragyogó színeket, sokat, ragyogó fényeket, vidámságot, első shot-ra ilyen fotókat*, tisztaságot, derűt, közelséget, de nem zsúfoltságot, bátorságot a nagy képekhez, az imádott zöldet, a bohókás narancsot, a hűvös-tiszta kéket, ezt szeretném, igen.

nem tudom a csodás lámpák készítőjének nevét, a wampon velem szemben vannak, legközelebb a nevét is megkérdezem

* kivettem a dobozból a masinát és találomra lőttem egyet, talán ezért lett ilyen helyre

A magyar igazság

2011-12-14T11:41:00.000+01:00

Hárman is megsütötték a gyümölcskenyerem, három különböző ízvilág kerekedett belőle, három ember is mondta az elmúlt napokban, hogy a három lányunk milyen szép, s hogy magam kis igazságát is hozzátegyem a nagy egészhez, három táskát mutatok.

Nagyon-nagyon

2011-12-14T09:43:00.000+01:00

Látni sem akarom a szót, le sem írom, csak annyit mondok, hogy éjjel arra gondoltam, most lenne jó egy segéderő nekem, hogy túléljem ezt a hetet (is).

Nem is az a

2011-12-13T15:10:00.000+01:00

kérdés, hogy ezt a tegnapi beszerzés óta mikor hoztam össze, ezeket a félkésznek sem nyilvánítható dolgokat, hanem, hoyg mit kapok én karácsonyra, na mit?

(aki olvassa a blogot, tudja a választ, most lekerül a lepel, höhöhö)

Álszent

2011-12-13T12:25:00.001+01:00

Akkor most megmutatom az adventi ...öööö.... díszünket. Csak azért, hoyg helyrebillenjenek a dolgok. Igaz, nem a nyűg miatt nem készült több, s szebb, de attól még az igazsághoz hozzátartozik.

Nincs ebben semmi különleges,

2011-12-13T11:16:00.000+01:00

év vége van, menetrendszerűen előkerül a kérdés, hoyg műfenyő vagy igazi, s az, hogy bennünk ez még fel sem merült, meg sem legyintett minket a kérdés, annak is tudok örülni. Így kívülálló lehetek/lehetünk, még akkor is, ha a döntés egyben állásfoglalás is.

Értem, én, hogy pro és kontra, hogy lehet nézni környezetvédelmi szempontból (az a rengeteg fa, amit kivágnak feleslegesen! - de hát ezért telepítik őket, egyébként egy műfenyő előállítása mekkora szennyezéssel jár!), hogy vannak gazdasági szempontok (pocsékolás a köbön! évente ennyi pénzt kiadni érte! - de hány család él kimondottan ebből!), értem, hogyne érteném, olyan ügy ez, mint a pelenka, hogy papír- vagy textilpelenka, csak ez időszakosan jelenik meg, akkor viszont koncentrátum formájában.

Nem ez szomorít el, mindenkinek megvannak a saját indokai, hoyg miért igen és miért nem, s az adott családra levetítve akkor is elfogadhatóak (számomra) a fenti magyarázatok, ha nagyobb, már-már sarkalatos kérdéssé avanzsálódva nem, de nem ez szomorít el, hanem az, amikor valaki azért nem akar karácsonyfát, mert annyi a nyűg vele, mert már a kiválasztás is mekkora hajcihő, nem lesz formás, nem olyan, amilyen a kívánatos, mert még haza is kell valahogy cipelni, mert bele kell faragni a tartóba, mert potyog, csak a baj van vele és ez az, ami (számomra) végtelenül elszomorító, ezt belelátni a karácsonyfába, így tekinteni rá, így tekinteni az ünnepre, hogy egyszerűsítsünk még jobban, nem kell a nyűglődés, a vesződség, csak a baj van vele, ettől elszorul a szív.

Az történt,

2011-12-12T18:53:00.000+01:00

hogy elfogytak a táskák a tegnapi wampon, lelkes vásárlók jöttek és megvették őket, így ma berobogtam a városba beszerezni (ez volt a sokadik utolsó beszerzésem), beszereztem mellé egy jó kínzó fejfájást, részt vettem a 6-os villamos nelökdössönmár, menjenmárbeljebb társasjátékában, többször is, remek volt, emellett elszomorítóan sok* koldussal találkoztam és rettenetes véleményeket hallottam a karácsonyfáról.

Aztán hazajöttem, aludtam, kaptam finom vacsorát és most forgatom magamban az adventi főváros kínálta érzéseket.

*tudom, egy is sok