2011. március 10., csütörtök

Azt szoktam kérni

a megrendelőktől, hogy a vállalt határidő közeledtével verjék az asztalt, csapkodjanak, különben ki tudja, mikor lesz táskájuk/takarójuk/egyebük. Hőzöngeni kötelező. Ehelyett szelíden érdeklődnek, ami nekem megszégyenülés, így gyorsan elkészítem a kért terméket.


Ez a táska nem a fent említett kategória terméke, nem is új, de újra felkerül a megfelelő helyekre, ide is, oda is.

 



6 megjegyzés:

  1. Előttem ketten a Te oldaladról írtak :). Én meg a megrendelői oldalról: tudjuk, hogy nem lustaságból nem lesz kész a táskánk egyik napról a másikra..hanem mert ez egy alkotói folyamat, amihez kell ihlet, hangulat, és még sok türelem (az enyémekhez főleg :) ). Ezért a türelmes, óvatos kérdezés. Egyébként a fene megeszi ha az ember már azt is morogva cseszegeti, akit szeret...nekem elhiheted!

    VálaszTörlés
  2. Én se tudnálak piszkálni.

    Sokkal jobban sikerül bármiféle készítemény/kézmű ha nem kötelező hanem az embernek kedve és türelme van.

    Katacának nagy igazsága vagyon.

    VálaszTörlés
  3. Ja, amúgy mindenképpen mondanom kell hogy én magam nagyonnagyon halogatós vagyok. Viszont az utolsó pillanatokban esetleg csodát teszek. Nem mindíg!


    Néha elgondolkodom hogy miért is kell nekem a dolgokat az utolsó pillanatokra halasztani, amikor kapkodni kell, sietni, igyekezni. Utálok kapkodni... De jól tudok igyekezni.

    Biztosan mások is.

    VálaszTörlés
  4. Én akkor azért elkezdem az emlékeztetőket. :o)) Bár még egy kicsit ráérsz.

    VálaszTörlés